Cannes-ban született, ott lett profi játékos, hogy emlékszik karrierje kezdetére?

Öt évet játszottam profiként az AS Cannes-ban, de összesen 11 évet töltöttem el a klubnál, hiszen 11 évesen itt kezdtem el focizni. Édesapám is profi labdarúgó volt ennél az egyesületnél korábban egyébként. 22 évesen aztán a Toulon csapatához igazoltam, ahol volt egy magyar csapattársam is Bognár György személyében.

Legnagyobb sikereit játékosként az Olympique Marseille csapatával érte el 1990 és 1996 között. 

Valóban, két BL-döntőt is játszottam a Marseille színeiben, bár az elsőt még Bajnokcsapatok Európa Kupájának hívták. Ezen nem sikerült győzni, az akkor még jugoszláv Crvena Zvezda nyerte a kupát. 1993-ban viszont 1-0-ra nyertünk a Milan ellen, ami egy csodálatos élmény volt és felejthetetlen emlék. De bajnokságot is nyertünk többször, amik szintén karrierem csúcspontjai voltak.

Rengeteg világsztárral játszott együtt nem csak Marseille-ben, már korábban is. Ki volt közülük a legjobb?

Nem tudok egyet kiemelni, hiszen tényleg jobbnál jobb futbalistákkal szerepelhettem együtt. Jean Pierre Papin, Chris Waddle, Fabien Barthez vagy Rudi Völler közül nem lehet csak úgy kijelenteni, hogy ő a legjobb. És még többeket be tudnék tenni ebbe a sorba. Fontos címeket nyertünk együtt, úgyhogy én inkább ezekre emlékszem és arra, hogy ezt közösen értük el. 

30-szor játszott a francia válogatottban, az 1992-es Eb-n minden meccsen pályára lépett, mégsem lehetett boldog. 

Nyolc selejtezőt nyertünk az Eb előtt, fantasztikus játékosok szerepeltek a csapatban, Platini vezette a válogatottat, tehát látszólag minden adott volt, hogy jó eredményt érjünk el. A csoportmeccseken két döntetlennel kezdtünk, a harmadik mérkőzést a jugoszlávok kizárása miatt lehetőséget kapó dánok ellen játszottuk, akik aztán megleptek minket és kiestünk. De talán nem csak minket leptek meg akkor, hiszen végül megnyerték a tornát.

Tapasztalt edzőnek számít, sok helyen megfordult. Mi a hitvallása, mi az, amit minden csapatánál lefektet mint alapelv(ek)?

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mit csinál a csapat, amikor nála van a labda és mit csinál akkor, amikor nincs. Manapság sok együttes a Barcelona játékából próbál inspirációt nyerni, de tisztában kell lennie mindenkinek a lehetőségeivel. A rendelkezésre álló keretből kell kihozni a legtöbbet. Egy agresszív (terület)védekezésre és ebből gyors támadásba való átmenetre épülő gárdát próbálok felépíteni, ugyanakkor látni kell a határainkat, amiben mozoghatunk.

Melyik állomás volt a legemlékezetesebb edzői karrierje során? 

Az Evian csapatával feljutottunk a harmadik vonalból a másodikba, majd a másodikból az elsőbe, ez egy remek időszak volt. A csapat és a klub egy irányba húzott, aminek meg is lett az eredménye. Edzőként az ilyen közeg rendkívül inspiráló.

Néhány napja van Magyarországon, milyenek az első benyomásai Székesfehérvárról, Budapestről?

Magyarország nagyon kellemes és barátságos helynek tűnik. Budapest és Székesfehérvár is egy jelentős történelmi város, nagy múlttal és érdekes jelennel. Fontos, hogy jó környezetben dolgozzon az ember, ez itt megadatik.

A játékosokkal 15-én találkozik először, de nyilván van ismerete arról, hogy mire számíthat. Mik a céljai a Vidi élén?

A cél a bajnoki cím megvédése, de mi lehetne más? A Magyar Kupát is szeretnénk megnyerni, a Bajnokok Ligájában pedig minél tovább eljutni. Nem könnyű feladat egy jó csapatnak megőrizni a státuszát, sőt, lehetőség szerint még javítani is rajta, de éppen ezért szép is. A Videoton FC évről évre fejlődik, és felépítése, valamint szervezettsége miatt alkalmas arra, hogy ezeket a célokat megvalósítsa.   

Bernard Casoni első sajtótájékoztatója a Vidi élén