„Székesfehérvár kupalázban ég.” A korabeli Népsport beharangozó cikkének kezdő mondata tökéletesen tükrözte az akkori állapotokat. De nyugodtan kijelenthetjük, nem csak a fehérváriak kísérték izgatott figyelemmel a Videoton menetelését, mivel addigra hazánk egyetlen nemzetközi kupában érdekelt klubja voltunk. 

„Akikkel Fehérvárott beszéltünk - s itt elsősorban a szurkolókról van szó - nagyon magabiztosak. Úgy vélik, hogy a Videoton biztosan továbbjut, s akkor jön az igazi örömünnep - a döntő. Pedig az út addig még több mint göröngyös - igencsak nehéz. A jugoszláv együttes ragyogó győzelmeivel letette névjegyét Európa futballszínpadán. Remek együttes” - folytatta a sportnapilap.

A reménykedők úgy vélték, ha a Partizant 5-0-ra meg tudtuk verni, akkor a Zseljo sem jelenthet nagyobb gondot. „Az összehasonlítás azonban a sportban mindig csalóka. Más volt a helyzet tavaly decemberben, mert a Videoton támadójátéka akkor a csúcson volt, s teljes csapattal állhatott ki. Most nincs Csongrádi, Novath, s szinte az utolsó pillanatig kétséges Májer szereplése. A kékek pedig - ezt szögezzük le már az első mérkőzés előtt -, valóban jobbak, mint a Partizan. Keményebbek, gyorsabbak, gólveszélyesebbek” - adott reális helyzetértékelést a Népsport.

Kovács Ferenc mesteredző is mértéktartóan nyilatkozott az összecsapás előtt: „Igyekszünk megfelelő előnyt szerezni, ez most a legfontosabb, amit elmondhatok. Ehhez a célhoz igazítjuk a taktikánkat is. Remélem, hogy Májer meggyógyul, s akkor csatársorunk megfelelően tud majd ziccereket teremteni, de azokat be is kell rúgni!! És itt van a fő hangsúly. Ide teszem a két felkiáltójelet.”

Ivica Oszim, a Zseljeznicsar mestere korábbi nyilatkozatában is a lehető legkedvezőbb ellenfélnek titulálta a Videotont, amit a helyszínen is megerősített: „Tiszteljük a Videotont, ezt az érzést csak erősítette bennünk a Manchester United legyőzésével. Kevés közép-európai csapat mondhatja el magáról, hogy erre mostanság képes. Mégis úgy vélem, hogy a két mérkőzés alapján mi leszünk a továbbjutók. A döntő egyáltalán nem tűnik álomnak számunkra.”