A Vidiben hét, Vácon hat évet töltött, és bár Fehérváron inkább Disztl Péter helyettesének számított, a Duna-parti kisvárosban abszolút vezéregyénisége volt a '94-ben bajnoki címet is nyert csapatnak. Milyen emlékeket őriz egyik illetve másik korszakáról?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindkét helyen fantasztikus társaságnak lehettem tagja. A Vidihez 23 évesen kerültem, ami óriási megtiszteltetés volt akkor. Olyan addig csak televízióban csodált játékosokkal lehettem egy öltözőben, mint Csongrádi Ferenc, Szabó József, Burcsa Győző vagy a világ akkori egyik legjobb balhátvédje, Horváth Gábor. Nem elhanyagolható, hogy a klub életében is egy rendkívül sikeres időszak volt ez. A váci évekről gyakorlatilag ugyanezt tudom elmondani. 1989 novemberében igazoltam oda, amikor még a kiesés ellen harcolt a gárda. Később, elsősorban Csank Jánosnak köszönhetően remek futballisták jöttek össze. A győztes mentalitás honosodott meg az öltözőben, amit a két ezüstérem és a bajnoki cím is bizonyít.

A két sikerkorszak között nagyjából 10 év telt el. Mennyit változott közben a foci, a két gárda összehasonlítható egymással?

Nem lenne szerencsés összehasonlítani, a maga idejében mindegyik kitűnő volt. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Vidi nemzetközi szinten, a Vác a hazai mezőnyben lett sikeres. A Vidi egy összerakott, válogatott játékosokkal megtűzdelt csapat volt, a Vác pedig egy folyamatosan fejlődő, nagyon egységes gárda, akik közül már a sikeres szereplésnek köszönhetően lettek többen válogatottak.

Akik között Ön is ott volt. Háromszor védhetett a nemzeti csapatban, először 32 évesen India ellen. Az akkori vetélytársak mellett ez egy reális szám?

Talán lehetett volna több is, de nem vagyok elégedetlen ezzel a számmal sem. Azért a kapusposzt mindig is egy eladható poszt volt Magyarországon, tehát rengeteg jó kapus volt akkor is az NB I-ben. Már a keretbe bekerülni is nagy teljesítmény volt, ha még védhetett is az ember, az óriási dicsőségnek számított.

Mint ahogy az is az lett volna, ha sikerül külföldre igazolnia. Miért nem jött ez soha össze?

Abban az időben nem foglalkozott külön velem menedzser, a klubok egyezkedtek az átigazolásomról. Különböző félreértések miatt végül kútba esett egy sevillai lehetőség, ami ha összejön, Maradona csapattársa lehettem volna. Utána a Besiktas, a Trabzonspor és a Fenerbahce is szóba került, de ezekből sem lett semmi, ott az anyagiak jelentettek problémát. Különösebben nem éltem bele magam soha a légiós élet illúziójába, mindig arra figyeltem, hogy a lehető legjobbat nyújtsam, a többi nem rajtam múlott.

Fehérvárról melyik meccs vagy meccsek voltak a legemlékezetesebbek?

Az UEFA-kupa menetelés idején a hat csehszlovák válogatottal felálló Dukla Praha ellenei két mérkőzés, amivel végül is elindultunk a sorozatban és amelyeket sikerült kapott gól nélkül lehozni.

Igaz, hogy közel 20 éve volt, de a fehérvári szurkolók emlékezetében még mindig élénken él egy '95-ös Vidi - Vác derbi, amikor Önök bajnoki címvédőként érkeztek Fehérvárra és 6-3-ra kikaptak. Emlékszik erre?

Természetesen, ezt nehéz lenne elfelejteni. Zoran Kuntics négy gólt lőtt, de gyakorlatilag a Vidi összes kapura lövése beakadt. Fantasztikus meccs volt, a fiatal Vidi nagyon jól játszott.

Követi a Vidi és a Vác szereplését mióta abbahagyta a focit?

Elsősorban a Vidiét. Könnyebb dolgom is van, hiszen nagyszerűen szerepeltek ősszel az Európa Ligában, valamint az UEFA Kupa-döntős társakkal is tartom a kapcsolatot. A Vácot sajnos nem tudom teljesen komolyan venni az ott zajló események miatt. Jó kapcsolatban vagyok az ott volt játékostársaimmal is, akik a klubnál dolgoztak vagy dolgoznak, de egészen megdöbbentő amiket hallok.

Szombaton hosszú idő után újra Vác - Vidi mérkőzés lesz. Mire számít a Magyar Kupa negyeddöntőjének első összecsapásán?

Más a két klub helyzete és szintje, nem lehet őket összehasonlítani, már az is óriási meglepetés lenne számomra, ha egy szoros vereséget szenvedne csak a Vác. Egyértelmű, hogy a Vidi egy sokkal jobb csapat, ami biztos, hogy ki is fog jönni a meccsen.