A jelenlegi hazai NB II-ben – futballunk második vonalában – speciális helyzetben versenyeznek az NB I-es klubok tartalékcsapatai. Ezekre a csapatokra szigorúbb – például életkori – szabályok vonatkoznak, mint „sima” vetélytársaikra, és az sem vitatható, hogy számukra a csapatépítés, a nevelés, az első csapat keretéhez tartozó játékosok „tűzben tartása” sokkal fontosabb cél, mint az eredményesség. A Videoton- Puskás Akadémia őszéről beszélgettünk Hartyáni Gáborral, a tartalékcsapat vezetőedzőjével.

Ilyen előfordul majd velük az életben is, hogy mindent jól csinálnak, még sincs részük sikerélményben.

Hogyan értékeli a csapat őszi teljesítményét?
A csapat őszi teljesítményének értékelését a legelején kell kezdenünk. Gyakorlatilag - rajtunk kívül álló okok miatt -  a nyáron teljesen kicserélődött az NB II-es csapat kerete. Fejes és Gyurcsó NB I-es csapatokhoz kerültek, Izing, Ponczók, Nyilas, Móri, Szeleczki, Kis, Rása, Milanovic, Papizsanszkij és Olasz is új együttesekben folytatták. Helyükre az U19-es csapatból érkeztek játékosok. Ez rengeteg veszélyt rejtett magában. Előre ugyanis nem lehetett megmondani, hogy ezek a fiatal srácok mikorra veszik fel az NB II ritmusát. Pálhalmán, az első fordulóban közepes játékkal is sikerült nyernünk. Ezt követően azonban egy olyan időszak következett, mely óriási erőfelmérő volt a csapat számára. Öt vereséget szenvedtünk el, és két alkalommal játszottunk döntetlent, vagyis zsinórban hét meccsen maradtunk nyeretlenek. Ezek a fiatal játékosok átestek a fejlődés azon szakaszán, amikor semmi sem sikerült nekik. Sok kudarc érte őket. Ilyen előfordul majd velük az életben is, hogy mindent jól csinálnak, még sem lesz részük sikerélményben. Fontos dolognak tartom, hogy a játékosok átestek ezen a nyeretlenségi sorozaton, és végül komoly felnőttként jöttek ki belőle. Nem törtek meg, nem adták fel. Fejlődésük szempontjából ez egy nagyon fontos állomás volt a pályafutásukban. Egyetlen mérkőzésen sem volt probléma velük. Amikor nem jöttek az eredmények, akkor is maximális odaadással készültek az edzéseken, és a taktikai utasításokat is betartották a pályán. Érdekes megnézni azt a folyamatot, amin keresztülment a csapat az őszi szezonban. Eleinte mezőnyben jól játszottunk, azonban kevés helyzetünk volt. Később már sikerült kialakítani a helyzeteket, de azok többsége kimaradt, nem volt szerencsénk. Ezt követően már belőttük a helyzeteinket, és sikerült meccseket nyernünk. Végül pedig eljutottunk odáig, hogy már szerencsénk is volt, gondolok itt például arra, hogy Veszprémben 10 emberrel tudtunk a mérkőzés végén egyenlíteni. Amit a csapat az utolsó három fordulóban produkált, az pedig már a bravúr-kategória, hiszen döntetlent játszottunk a Gyirmót ellen és Ajkán is, a Kozármislenyt pedig sikerült legyőznünk. Nagyon kemény félév van a játékosok mögött, főleg mentálisan, de sikerült a feladattal megbirkózniuk. Visszatérve a kérdésre, hogy hogyan értékelem a csapat őszi teljesítményét, bátran kijelenthetem, hogy elégedett vagyok a csapattal, büszke vagyok a játékosokra.

Említette mennyire fontos volt ez az ősz a fiatal játékosok fejlődésének szempontjából. Kik azok, akik a legtöbbet fejlődtek?
A legnagyobb fejlődés természetesen az U19-ből felkerült játékosokon látszódik, hiszen óriási lépés felkerülni az ifiből a felnőttek közé. Macsicza Dávid szinte hibátlanul vette az akadályokat, azonnal felvette a felnőttek ritmusát. Farkas Norbi hosszú sérülése ellenére is alapemberré vált az őszi szezon végére. Jankovics kellemes meglepetés volt számomra, és Balog Gergő is remekül beilleszkedett a csapatba. Soós, Baracskai és Babos már nem újoncok, azonban ők is fejlődtek tavaly óta. Vaszicskut az előző idényben még az NB III-ba kellett kölcsönadnunk, hogy rendszeres játéklehetőséghez jusson. Az ő fejlődése is szemmel látható, hiszen mára gyakorlatilag kirobbanthatatlan helye van a csapatban. Máté őszi gólkirály lett, 10 gólja önmagáért beszél. Somodi és Margitics pedig már NB I-es szinten futballoztak ősszel. Papucsek igazi vezére lett a csapatnak. Kell egy ilyen pali is, aki jó értelemben üti-veri a többieket a győzelemért.

Bizonyára a szurkolókat az érdekli a legjobban, hogy a mostani csapatból kik azok a játékosok, akikből később NB I-es játékos válhat?
Ahogy mondtam, Somodi és Margitics már most is NB I-es szinten futballozik, Szolnoki pedig az első keret tagja. Papucsek is biztos, hogy megállná a helyét az NB I-ben, még ha nem is egyből egy Vidi szintű csapatban. Soós is jó úton jár, neki azonban még fejlődnie kell. Máté gólérzékenységét egy jó csapatban tudná igazán kamatoztatni. Ő az a tipikus befejező csatár, akit ha a társak kiszolgálnak, az esetek nagy részében gólra váltja a helyzetet.

Gyerekekből komoly felnőttek lettek.

Nehezebb volt most a szakmai stáb feladata, ha azt nézzük, hogy a tavalyihoz képest idén kevésbé rutinos játékosok alkották a csapatot?
Ez így van, egyértelműen nehezebb volt a feladatunk, ezért is vagyok nagyon büszke a játékosokra, hiszen amikor nem jöttek az eredmények, akár össze is roppanhatott volna a csapat, mégis túltették magukat rajta és a gyerekekből komoly felnőttek lettek. Ez a mostani csapat mentálisan nagyon erős társaság. És nem csak a pályán, hanem azon kívül is. Ebben pedig óriási szerepük van a szakmai stáb tagjainak, Csucsánszky Zoltánnak (pályaedző), Elekes Józsefnek (pályaedző), Bíró Imrének (kapusedző), Simon Balla Istvánnak (atléta edző), Bruckner Péternek (technikai vezető) és Kiss Istvánnak (masszőr).

Hogyan alakul a Videoton-Puskás Akadémia téli felkészülése?
Január 8-ig pihenőjüket töltik a játékosok. Január 9-én, hétfőn találkozunk a kerettel, és egyből el is kezdjük a felkészülést. Január 23-tól pedig már felkészülési meccseket játszunk, remélhetőleg minél erősebb csapatok ellen. Február elején egy hétre elmegyünk edzőtáborba, vagy Ausztriába vagy a Bükkbe, ez még nem dőlt el, jelenleg is szervezés alatt van. Az biztos viszont, hogy nagyon kemény felkészülés vár a játékosokra.