Hogyan értékeli a csapat egész éves teljesítményét?
Érthető mód nehezen kezdődött számunkra a szezon, hiszen egy csapatra való játékos távozott tőlünk tavaly nyáron, akik helyére fiatal játékosokat kellett beépíteni. Az természetesen nagy öröm számunkra, hogy azok a meghatározó labdarúgók, akik eligazoltak tőlünk, ők mind NB I-es klubokhoz vagy NB II-es élcsapatokhoz kerültek. A távozókat 12 akadémistával pótoltuk. Mivel ők korábban még nem szerepeltek felnőtt bajnokságban, időre volt szükségük, hogy felvegyék azt a ritmust, ami az NB II-t jellemzi. Erre ráment az első 7 meccsünk, de ezt a periódust nem nevezném semmiképp sem kudarcnak, hiszen ez idő alatt sikerült a játékosoknak felnőniük a feladathoz, és az ősz második felében nem szenvedtünk már több vereséget, ami azért is nagy szó, mert játszottunk többek közt két olyan csapattal is, akik a dobogón végeztek, és ellenük 4 pontot sikerült szereznünk. (Vidi-PA – Gyirmót 1-1, Vidi-PA – Kozármisleny 1-0).

Ha az őszi és a tavaszi szezont össze kellene hasonlítani, akkor mondhatjuk azt, hogy a mutatott játékon és az eredményeken is látszódik az előrelépés, a játékosok fejlődése?
Igen, mindenképp! Igaz, hogy tavasszal is voltak vereségeink, de beszédes adat, hogy mi játszottuk a legtöbb döntetlent a bajnokságban, vagyis egyáltalán nem volt könnyű minket legyőzni, mondhatjuk, hogy stabilak, kiegyensúlyozottak voltunk. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy – főleg tavasszal – több hosszan tartó sérülés is nehezítette a dolgunkat. Babos szinte az egész tavaszi szezont kénytelen volt kihagyni, Papucsek kiesése is nagy érvágás volt számunkra, Vargára sem számíthattam hosszú ideig. Ez azonban hozzátartozik a futballhoz, az pedig a keret erősségét mutatja, hogy a korábban kevesebb lehetőséget kapó játékosok is jól teljesítettek, amikor pályára léptek.

Volt kedvenc mérkőzése a szezonban, amire szívesen emlékszik vissza?
Hogyne, több is. Nagy bravúrnak tartom, hogy a Gyirmót sem Felcsúton, sem Gyirmóton nem tudott bennünket legyőzni. Szintén hatalmas eredmény, hogy ősszel hazai pályán 1-0-ra legyőztük a Kozármislenyt, vagy hogy Veszprémben 10 emberrel is ki tudtuk harcolni a döntetlent. A legnagyobb élményt számomra a tavaszi Ajka elleni meccs jelentette, hiszen akkor a 16 fős keretben 14 akadémista szerepelt, és így sikerült 2-0-ra nyernünk. Ez nem csak a csapat, de az egész Puskás Akadémia életében egy nagyon fontos pillanat volt.

Kik azok a játékosok, akiknek a teljesítményével elégedett?
Margitics egész szezonban nagyszerűen játszott, ő már kinőtte a másodosztályt, NB I-es szintű labdarúgóvá vált. Papucsek is megállná a helyét véleményem szerint az első osztályban. Máté János az NB II gólkirálya lett, ez is önmagáért beszél, és minden valószínűség szerint az NB I-ben fogja folytatni a pályafutását. Soós János is kopogtat már az NB I ajtaján, neki azonban még kell egy kis idő, hogy teljes értékű NB I-es játékossá váljon. Farkas Norbert is jó szezont produkált, Róth Antal, az U21-es válogatott edzője is nagyon elégedett a teljesítményével. Mindenképp meg kell még említenem Czirjék Zoltánt is, aki az elmúlt két évben nem lépett pályára tétmeccsen, idén tavasszal azonban úgy alakult, hogy többször is a kapuba kellett állnia, és hiba nélkül lehozta az összes meccset, amelyen játszott.