Nyirkos, szeles időben, de remekül előkészített pályán kezdtek a csapatok. Ahogy azt már megszokhattuk, a Vidi "bekezdett", és igyekezett a kezdősípszótól dominálni. A Loki főként a védekezését szervezte, azzal törődött, de azt nem mondhatjuk, hogy a szórványos kontrákban nem volt semmi veszély.

Ha az első félidő helyzeteit lajstromozzuk, ziccerig még nem jutott el csapatunk, de Lencsének volt két lehetősége, és Alvesnek is egy lövése, amiből gól lehetett volna. A Videoton okosan, higgadtan, fölényben futballozott, és ez bíztatónak ígérkezett a második játékrészre nézve.

A fordulás után a Debrecen kicsit ránk ijesztett, volt két perc, amikor attól tartottunk, hogy a futball sokat emlegetett törvényszerűsége érvényesül és nem a fölényben levő csapat győz. Ramos és Coulibaly heyzetéből akár gól is lehetett volna - utána viszont a Vidi következett. Előbb a frissen beállt Szakály lövése nyomán "lepattanózott" Lencse, aki nagy formájára a koronát feltéve juttatta előnyhöz a Vidit, majd Coulibaly gyors egyenlítése után Gosztonyi szabadrúgását Alves fejelte a hálóba.

Csapatunk ismét két rögzített játékhelyzet nyomán szerzett gólt, lassan úgy tűnik, hiába készülnek erre az ellenfelek, ha széles a repertoár és precíz a végrehajtás, nincs ellenszer. Nem is számít most, hogy Coulibaly elképesztő védekezési hibából szerzett gólt, Szakály Pétert pedig tulajdonképpen ki kellett volna állítani második sárga lapjával Alves gólja előtt.

A lényeg, hogy, ha ezúttal nem is játszott a Vidi olyan látványosan, mint a legutóbbi két mérkőzésen, küszöbön a trónfosztás, nagyon okosan, férfiasan, hatalmas mentális erővel futballozott és nyert Magyarország, most már második legjobb csapata ellen - a legjobb!

Idézze fel a mérkőzést online tudósításunkból!