- Annyira nehéz volt, mint amennyire kívülről látszott - állapította meg a DVSC elleni győzelemmel kapcsolatban Sándor György. - S bár tudtuk, hogy nem történik katasztrófa akkor sem, ha esetleg döntetlennel zárul a találkozó, hiszen van még hátra bőven a bajnokságból, ráadásul nagy az előnyünk a tabellán, de hazai pályán mindenképpen meg akartuk verni a Debrecent. Ez kell ahhoz, hogy ha a végén odaérünk az első helyre, akkor elmondhassuk: megvertük a tavalyi bajnokot, így teljesen jogosan illet minket a bajnoki cím. Sokan megdermedtek, amikor Coulibaly gólt szerzett Szakály szerencsétlen hazaadásából, de őszintén mondom, a pályán mi nem döbbentünk meg, nem történt katasztrófa. Gondolom, miután egy kicsit valóban kapkodóvá vált a játék, s oda-vissza rúgdostuk a labdát, arra gondolt, megnyugtatja a játékot. Az Üllői úton is csinált hasonlót, ez akkor bejött. Most viszont rosszult sikerült neki, de ez benne van a pakliban. A Debrecen ezek után úgy érezte, bármi lehet még. Ilyenkor a legtöbb csapat igyekszik gólra gólt rúgni, ám tegnap a védőink ismét jól szerepeltek, s mi is igyekeztünk a középpályáról visszasegíteni, bár nem voltunk most annyira hatékonyak, mint a Fradi ellen. Egy szó, mint száz, nem sikerült nekik előnyhöz jutniuk, mi viszont ismét eredményesek tudtunk lenni Alves révén, aki - külön örömömre - fejelt. Szerintem maga sem emlékszik arra, utoljára mikor szerzett fejjel gólt. De én vígan kiegyezem azzal, hogy ne is fejeljen sosem máskor, csak ilyen fontos meccseken!