A Ligakupa negyeddöntőjének visszavágóját – a székesfehérvári, 1-1-es döntetlen után – a Paks kezdte némi előnnyel, hiszen a gól nélküli mérkőzés is a hazaiak továbbjutását jelenthette. Ennek ellenére, a fiatal játékosokkal tűzdelt paksi csapat nem a bunkerfutballt választotta, hanem nagyon bátran, offenzívan kezdte a mérkőzést, sőt már a 3. percben gólszerzési esélye volt.Harasztiék jól példázták a tulajdonképpen a bajnokikon kevesebb szerephez jutóknak kitalált sorozat paradoxonját: a bizonyítási vágy, a motiváltság, a körülmények szerencsés kohéziójában kiegyenlítheti a tudásbeli hátrányt.
A Videoton fokozatosan vette át a játék irányítását, fölényben játszott, ez azonban szinte kizárólag szögletekben, és nem kaput találó támadásokban, és főként nem gólba mutatkozott meg. Sajnos, a mínusz négy fok körüli hideg, a fagyott, göröngyös talaj gyakorlatilag lehetetlenné tette azt a játékot, amelyet a Vidi ősszel játszott, sőt jól játszott. A gyors, rövidpasszos futballtól nem lehetett eredményt várni, és nem működött „B-terv” sem.A második félidő, a helyzeteket, a támadás befejezéseket, a helyzeteket tekintve abszolút kiegyenlített képet mutatott, sőt a vendégek előtt adódott a mérkőzés legnagyobb helyzete is: Gévay tizenegyest hibázott.
A Vidi legnagyobb lehetőségét a 89. percben regisztráltuk, Vasziljevics labdája már túljutott Pokorni kapuson, amikor – a tizenegyest hibázó – Gévay mentett, csapatot mentett. Gól nélkül ért véget a visszavágó, így az idegenben lőtt góllal, a Paksi FC jutott a Ligakupa legjobb négy csapata közé.