Az NB I őszi csúcsrangadóján, Debrecenben, mindkét csapat alaposan felkészült a másikból. Dr. Mezey György is új hadrendet, három belső védős felállást választott. A terület szűkítésére a védők mögé betett bepasszok hatástalanítására alkalmas rendszer az első félidőben jól működött, igaz, ennek az volt az „ára”, hogy a meccs nem volt különösen látványos, inkább nagy pozícióharc, taktikai csata folyt a pályán.
A legnagyobb helyzetek így is a Vidi előtt adódtak, mind Lázár kapufát súroló lövése, mind Horváth Gábor szöglet utáni fejese nagyon közel volt a gólhoz.
A szünet után nyíltabb, élénkebb lett a játék, és ebben a Videoton jutott előnyhöz. Sándor György találata azt jelentette, hogy ugyanúgy, mint a legutóbbi debreceni bajnokinkon, Elek gólja után, most is a DVSC-TEVA lett az üldöző.
A Loki bele is fogott az üldözésbe – kár, hogy ehhez egy téves játékvezetői ítélettel kapott segítséget. Vaskó és Lipták együttes erővel igyekezett szerelni Yannickot, aki feldobta magát, Iványi pedig megadta a tizenegyest. Az egyenlítőgól kicsit megfogta a védelmet, a játékosok tompábbak lettek a következő percekre – alkalmasint ezzel magyarázható, az újabb bekapott gól.
Most már a Videotonnak kellett futnia az eredmény után, de – annak ellenére, hogy dr. Mezey György Nikolics beállításával is igyekezett növelni a támadójáték hatékonyságát – nem sikerült gólt lőni, sőt a lefújás előtti másodpercekben újabb kontra mattolta a védelmet – Horváth Gábor szerencsétlen öngólt vétett.

A részleteket olvassa el online tudósításunkban!