- Nem felemelt kézzel mentünk ki a pályára a Debrecen ellen - kedzte a vasárnap esti mérkőzéssel kapcsolatban a egyetlen vidi-gól szerzője, Sándor György. - Remek taktikával készültünk, ami nem is bizonyult eredményetelennek, hiszen az első félidőben komolyabb helyzetig sem jutottak a hazaiak. Az igaz, hogy ők birtokolták többet a labdát, és kicsit talán úgy is tűnhetett, hogy ők irányítanak, de ez a taktika része volt. Az 56. percben aztán előnyre is szert tettünk. Ezt követően azonban a debreceniek tovább fokozták a tempót és beszorultunk. Percekig képtelenek voltunk kijönni ebből a szorításból. A büntetőt nem láttam onnan, ahol én álltam, így nem tudom megítélni a jogosságát, mindenesetre egyenlítettek, majd néhány percre rá újabb gólt kaptunk. Próbáltunk továbbra is menni előre, aminek következtében nagyon kinyíltunk hátul, így aztán a harmadik találat megpecsételte a sorsunkat. Nem tudom mi lehet az oka, de tavasszal ugyanígy jártunk az Oláh Gábor utcában: vezettünk, a kezünkben volt a meccs, a végén mégsem mi örülthettünk a három pontnak. Masszívak voltunk, erősek és határozottak, de mégis minket zavart meg, hogy gólt rúgtunk... Pozitívum? A mérkőzés első hatvan perce, amikor nagyon stabilan játszottunk. Először álltunk fel ebben a három belsővédős, egyékes rendszerben. Úgy érzem Vaskó Tamás bebizonyította, hogy hasznos tagja lesz a csapatnak. Ami fáj, hogy az utolsó Vidi meccsén pályára lépő Horváth Gabit nem sikerült győztes meccsen búcsúztatnunk. Őszintén kívánom neki, hogy sikeres legyen külföldön, és csak pályafutása végén kelljen hazajönnie Magyarországra!