+ Biztosan kell egy-két nap, amíg megemésztődik a kiesés. Személy szerint nekem csalódás, hogy nem sikerült továbblépnünk, de úgy gondolom, a többiek sem élik meg jobban ezt a helyzetet. A nemzetközi kupaszereplés lehetősége egy évben csak egyszer adatik meg, ez nem olyan, mint a bajnokság, ahol, ha elront valamit az ember, azt a következő héten kijavíthatja. Ebből a két mérkőzésből nekünk tanulnunk kell és ha mindenki magába néz és nem elégszik meg azzal, hogy az itthoni bajnokságban ott legyünk a bajnokesélyes csapatok között, akkor sokat profitálhatunk belőlük.

- Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy ez a csapat még nem érett a nemzetközi szereplésre?

+ Kiemelném ebből a kérdésből a csapat szót, ugyanis azt gondolom – és ezért lehet, hogy most többen megmosolyognak -, hogy egyénileg jobb játékosok alkotják a Videotont, mint a Maribort. Viszont csapatként ők sokkal jobban funkcionáltak mind támadásban, mind pedig védekezésben.

- Megzavarta a játékot Polonkai kényszerű cseréje az első félidőben?

+ Szerintem igen. Amíg Attila a pályán volt, ment a játék és voltak lehetőségeink is. Ezzel nem azt mondom, hogy a helyére érkező Djordjic nem tett hozzá a játékhoz, de edzéseken úgy gyakoroltunk, hogy Poló szerepelt a támadások felépítésében. Ami egyébként felháborító, hogy a játékvezető nemhogy lapot nem adott azért a csúnya visszalépésért a szlovén játékosnak, de még csak meg sem állította a játékot.

- Többek szerint harminc percig volt esélyünk ezen a találkozón. Szerinted meddig?

+ Amíg meg nem kaptuk a második gólt. A védelmünk nagyot küzdött, de a góllal ezúttal is adósak maradtunk. Őszintén szólva, igazán nagy helyzetünk sem volt, de a lehetőség, hogy gólt szerezzünk, végig benne volt a csapatban. Nagyon remélem, hogy a bajnokságban a csatáraink is elkapják végre a fonalat és húznak magukkal mindenkit!