- Fél évet töltöttem a Vasasnál 2000. január és június között – emlékezett vissza hátvédünk. - Abban az időben elsős gimnazista voltam, s az ifi „B”-ben játszottam. Akkoriban, bár Müller Csaba személyében kiváló edzőm volt a Vidinél, úgy éreztem, ahhoz, hogy válogatott lehessek, Pestre kell mennem. Volt némi szerencsém is, hiszen egy bajnokin felfigyeltek rám és megkerestek. Egy nagy cég támogatta az utánpótlás nevelést a fővárosi egyesületnél, így sok lehetőségük volt. Tulajdonképpen nem átigazoltam, hanem kölcsönbe kerültem a Vasashoz – így csak klubot cseréltem egy időre, de a színek megmaradtak. Szép időszakot töltöttem egyébként Budapesten, az edzések mellett a Katona József Gimnázium tanulója lettem. Sok barátság datálódik abból az időszakból. Azt mondhatom, hogy szakmailag előreléptem, amelyet csak megkoronázott, hogy nyertem egy bajnokságot is. Az akkori csapatból már nincs senki a mostani Vasasban, de többen komoly futballistákká váltak. Ilyen például válogatottbeli csapattársam, Vanczák Vilmos, vagy az újpesti Vaskó Tamás. A fél év lejárta után az említett támogató cég kivonult a Vasas életéből és Újpestre ment, ahová engem is hívtak, ugyanakkor a piros-kékek is marasztaltak. S bár szintén szerencsés voltam, mert Pesten is kiváló edzőm volt Dudar György személyében, úgy döntöttem, hogy inkább visszajövök Fehérvárra. Őszintén szólva, nem vonzott a fővárosi élet sem. Később aztán volt egy olyan Fáy utcában játszott bajnokink, ahol gólt is szereztem. Készültem: a Vidi mez alá Vasas mezt vettem, úgyhogy a gól után abban parádéztam. Összességében értékelve csak pozitív emlékeim vannak a Vasasban eltöltött időből.