Most „jól laktunk”, örüljünk felhőtlenül a nem várt különbségű sikernek, miközben azt sem rossz rögzíteni: a remeklő, klasszikus mesterhármast szerző Goran Vujovics mellett kiemelendő az is, hogy a tartalékos, sok sebből vérző csapat egyenes gerinccel, tartással, fegyelmezetten, ha kellett, egymást segítve futballozott, és gyűrte le az MTK-t. 

Nagy Dani révén már a meccs legelején előnybe kerülhetett volna a Vidi (akkor még nem gondoltuk, hogy jelentősége lesz, de Vujovics adta a tökéletes passzt), de a helyzet kimaradt, és az első játékrész végéig tulajdonképpen egyenlő erők küzdelmét hozta a meccs. Az első negyedóra a vendégeké, a második a hazaiaké volt, majd a harmadik tizenöt perc „x-re állt” – de csak addig, amíg Szakály Dénes góljával nem jutott előnyhöz a Fehérvár.

A gól után Pintért elvitte az indulat, feleslegesen reklamált, és ez hamarosan sokba került neki is és az MTK-nak is. A második félidő elején a fiatal védő el akart játszani egy tizenegyest, a végig korrekten bíráskodó Fábián pedig azonnal újabb sárgával büntette, majd kiállította. Ez lett a meccs valódi fordulópontja, különösen úgy, hogy Vujovics szinte még abban a percben remek csellel verte meg Pátkait és rúgott gólt.

Ha – harmincöt perccel a lefújás előtt – hátra még nem is dőlhettünk, a Vidinek nem volt más dolga a folytatásban, mint kontrázva lehozni a meccset. Remek, hogy ezúttal a helyzetkihasználással sem volt gond – Végh viszont a hajrára tartogatott két-három bravúrt – így Varga István csapata alaposan megszórta az MTK-t: 4-0 lett a vége!

Vezetőedzőnk a mérkőzés lefújása után Szakály gólját és Pintér kiállítását említette kulcsmomentumként, de kiemelte azt is: a szünetben több gólos győzelmet jósolt abban az esetben, ha játékosai levetkőzik a görcsösséget, kissé pontosabban, higgadtabban futballoznak, bátran mernek vállalkozni. Aligha kétséges, nyelvi korlátok ide, vagy oda, Goran Vujovics tökéletesen megértette Varga István szavait…