Klubtagsága szinte egyidős a Videoton névvel: 1968 nyarán,tizenkét évesen lett a Vidi játékosa. Azt szokták mondani, végigjárta akorosztályos csapatok szamárlétráját – de ő nem járta, rohanta. 1974.októberében, fél évvel a tizennyolcadik születésnapja után, a korszakkiemelkedően legjobb csapata, az Újpesti Dózsa ellen mutatkozott be az NBI-ben. A sziklakemény Czeczeli Karcsi sérülése miatt került a 8.fordulóban a csapatba (a Dózsa ellen „a Fekuszt” fogta, az 1-1-es eredmény őtis dicséri), és azt, hogy bevált, mutatja: Czeczeli kizárólag ezen a meccsenhiányzott a szezonban, de Tibi is játszott összesen 19 mérkőzésen. Azállandóság és a hűség egyébként is fontos jellemzője lett: a következő tizenötévben, alig hiányzott.Részese a Videoton szinte minden nagy sikerének. Tagjavolt az 1975-76-os idényben annak a csapatnak, amelytől az Üllői úton elvettéka megérdemelt bajnoki címet, mint ahogy szűk évtizeddel később – immár rutinos,kulcsemberként – főszerepet vállalt a Vidi UEFA-kupa-menetelésében is.Főszerepet? A jobbhátvéd?Igen! Nem csak azzal, hogy azon kevesek között van, akijátszott a sorozat mind a tizenkét (plusz egy…) meccsén. Nem csak azzal, hogyeredeti helye, a jobbhátvéd poszt mellett, Kovács Ferenc szerepeltette a másikszélsőhátvéd poszton, belső védőként, a középpálya jobb oldalán, sőt belső(védekező) középpályásként is. A krampuszkinézetű (innen az „Ördög” becenév)hátvéd igazi szellemi vezérként, Csongrádi Feri távollétében csapatkapitánykénthajszolta társait mérkőzésről mérkőzésre, fordulóról fordulóra. Vannak, akik„megesküsznek” rá: a Zseljo elleni elődöntőben, amikor már alig bízott valaki acsodában, a továbbjutást érő Vidi-gólban, Végh Tibi „nyüstölte” Csuhayt, menjencsak föl, próbálja meg, hátha, hátha…A többi már futballtörténelem, a Videoton SC históriájánaklegfényesebb lapja.Végh Tibi ilyen volt. A társakért mindenre kész nagyküzdő, a megfellebbezhetetlen csapatember.A fantasztikus sorozat után az egész csapatra jellemzőhullámvölgyet ő sem kerülte el. De, pályafutásának így is következhetett egyújabb csúcspontja: 1987-ben, ha egyetlen meccs erejéig is – Verebes Józsefnél,egy Hollandia elleni Eb-selejtezőn –, de futballozhatott a magyarválogatottban.1989 nyarán, június 10-én, a Siófok ellen játszotta utolsóbajnokiját a Vidiben. Huszonegy év után, egy olyan, fájdalmas ügy kapcsánbúcsúzott, amelyben a klub számára nem volt jó, veszteségek nélküli megoldása.Ha két évtized múltával sarkítjuk a tényeket, az akkori klubvezetésnekválasztania kellett: a szakmai, vagy az érzelmi indokokat helyezi-e előtérbe.Az előbbi mellett döntött, és ez ott és akkor akár indokoltnak is látszott –de, ettől még tény, hogy a nyolcvanas évek végén a klub több legendája is fájó,soha be nem hegedő sebekkel hagyta el a Vidit. „Ördög” a Videoton után az osztrákKirschlagban játszott rövid ideig, majd a Paksi SE játékosa lett. 1990-ben a Haladásban 8, a Veszprémben 11 bajnoki mérkőzésen szerepelt. 1991-ben az MTK-hozigazolt, de bajnoki meccsen már nem lépett pályára.1991 és 1997 között négy osztrák kiscsapatnáldolgozott játékos-edzőként: a Kirschlag, a KSV Kirchberg, az SV Drassmarkt, ésaz SC Wiesen munkáját dirigálta. Utána már Ausztriában is „csak” edzői munkátvállalt: az Oberwaltersdorf, az SC Münchendorf, és az SG Pitten trénere volt.2004 és 2007 között az FC Sopronutánpótlás-edzője volt, sőt 2007 végén a csapat megbízott vezetőedzője lett.Mondhatjuk úgy is, Tibor volt a soproni futball legutolsó élvonalbeli edzője…Egy éve újra Ausztriában dolgozik,az FC Aspang csapatát trenírozza.De, ki tudja? Talán nincs annyiramessze Ausztria – Székesfehérvártól…