2012 június

Csapatunk június végén kezdte a felkészülést a 2012/2013-as szezonra és már ebben a hónapban három edzőmérkőzést játszott. A két magabiztos győzelem (6-0 az NK Tisina, 2-1 az NK Mura ellen) és az egy döntetlen (1-1 az Arsenal Kijev ellen) azt mutatta, játékosaink remek munkát végeztek.

2012 július

Egy Partizan Belgrád elleni 2-2-vel hangolódtunk a Szuperkupa-döntőre, amit a Sóstói Stadionban rendeztek, ellenfelünk a 2011/2012-es idény bajnoka, a Debrecen volt. Jól mutatta, hogy a szurkolók mennyire várják az új idényt az, hogy 5000-en látogattak ki a presztízs mérkőzésre. Bódi Ádám 2. percben szerzett gólját Kovács István egalizálta a 72. percben, és miután 1-1 maradt a rendes játékidő, (hosszabbítás nélkül) tizenegyesekkel dőlt el a kupa sorsa. A büntetőrúgások során Bódi Ádám hibázott a negyedik körben, így Caneirán volt a sor, hogy utolsó fehérvári rúgóként véget vessen a küzdelemnek. A rutinos védő pedig nem is hibázott, miénk lett a Szuperkupa. Ez a mérkőzés volt az utolsó a július 19-én rajtoló Európa Liga sorozat előtt, jobban nem is készülhettünk volna fel a Slovan Bratislava elleni idegenbeli összecsapásra - akkor azonban még senki nem sejtette, hogy lesz még azon a nyáron egy nagyon fontos 11-es párbaj a Sóstói Stadionban...

Úton Európába - első állomás Pozsony

6000 néző előtt kezdődött a Slovan - Vidi Pozsonyban, szurkolóink csaknem teljesen megtöltötték a számukra kijelölt szektort. A 26. percben Sebo révén a hazaiak szereztek vezetést, de 3 perccel később Oliveira fantasztikus gólt rúgott a bal felsőbe, újra döntetlen volt az állás. Mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, de gól már nem született, így nagy reményekkel várhattuk az egy héttel később esedékes fehérvári visszavágót.

Július 26-án 8000 szurkoló várta a csapatokat Sóstón, az RBD-nek köszönhetően az egész stadion piros-fehér-zöldbe borult a kezdő sípszó előtt. A fantasztikus hangulatban képtelenség volt rosszul játszani, nem engedtük a Slovant kibontakozni, mire pedig feleszméltek volna, már nagyon kevés volt vissza a találkozóból, így egy 0-0 után, idegenben lőtt góllal mi léptünk tovább.

Úton Európába - a következő megálló Gent

Augusztus hónapot az Európa Liga bűvöletében kezdtük és abban is zártuk, bár ez utóbbit a hónap elején még nem is sejtettük. A sorsolás úgy hozta, hogy a belga Gent-tel játszottunk a harmadik selejtezőkörben, az első meccsre itthon került sor. A 6200 néző újra ízelítőt kaphatott abból, ami később csapatunk egyik védjegyévé vált, vagyis a rendkívül szervezett védekezésre épülő kontrákból és a kíméletlen helyzetkihasználásból. A Gent nem tudott mit kezdeni velünk és amikor már talán ők is elfogadták volna, hogy döntetlennel térnek haza Székesfehérvárról, jött Nikolics és nálunk volt az előny, amit meg is tartottunk, úgy utazhattunk tehát Belgiumba egy héttel később, hogy egy döntetlennel is továbbjutunk.

Gentben teljes megdöbbenéssel figyelhették a kék-fehér szurkolók, hogy csapatuk az első 15 percben minden helyzetet kihagy, majd azt, hogy Oliveira megszerzi a vezetést a Vidinek, a második félidőben pedig egy Nikolics duplával kiütjük az előzetesen sokkal esélyesebbnek tartott belga társaságot. Természetesen ide is elkísérte egy 200 fős tábor csapatunkat, akik felejthetetlen élménnyel gazdagodtak, a Vidi pedig a rájátszásba jutott!

Úton Európába - Európa kapuja Törökországban van, mi pedig átléptünk rajta

A sorsolás nem volt túl kegyes, a Trabzonsporon kellett átlépnünk a csoportkörhöz, ami figyelembe véve, hogy a török gárda játékosainak értéke nagyobb, mint az egész magyar NB I-é, nem tűnt könnyű feladatnak. Trabzonban az egyébként rendkívül barátságos helyi drukkerek a mérkőzés előtt egyetértettek abban, hogy csapatunk minimum három góllal kikap majd, ehhez képest 25 ezer fanatikus török szurkoló előtt, nagyon fegyelmezett játékkal 0-0-át értünk el és megadtuk magunknak azt az esélyt, hogy a Sóstói Stadionban vívhatjuk ki a csoportkörbe jutást.

2012. augusztus 30. Felejthetetlen este a Sóstói Stadionban

Óriási várakozások előzték meg a visszavágót, a törökországi 0-0 után mindenki hitt a Vidiben és abban, hogy a fehérvári csapat képes lesz kétszer egymás után a bravúrra a Trabzonspor ellen.

Gyönyörű nyár esti időben, nagyon régen látott tömeg előtt kezdődött az Európa Liga rájátszásának visszavágója. Az RBD-nek köszönhetően ismét fantasztikus koreográfia várta a csapatokat, mi kezdtük a mérkőzést.

Nagyon hasonlóan kezdődött a találkozó az egy héttel ezelőttihez képest, vagyis a törökök birtokolták többet a labdát és próbáltak réseket találni a védelmünkön, ami nem igazán sikerült nekik. Az első lehetőség viszont előttünk adódott, Sándor jól fordult kapu felé a bal oldalon, de lövésébe belelépett egy láb. A 17. percben Öztekin ment el a bal szélen, de beadása nem volt jó senkinek. Három perccel később megint mi jöttünk, Brachi szabadrúgása lepattant, Mitrovics ismételhetett, ez a lövés pedig szögletre vágódott. A 24. percben a meccs addigi legnagyobb helyzete maradt ki, Brachi szabadrúgásból lőtt középre, Caneira belepiszkált a labdába, ami centikkel kerülte el a jobb alsó sarkot. Nagyobb lehetőségek nélkül telt el a következő 10 perc, majd a 34. percben Henrique lövését óriási bravúrral védte Bozsovics. A félidő vége felé rákapcsoltak a törökök, előbb Aydogdu Soner, majd Alanzinho próbálkozott, egyik sem volt veszélyes. A félidő tehát döntetlennel ért véget, de még az első 45 perc krónikájához tartozik, hogy a 42. percben az egész stadion köszöntötte Paulo Sousát, aki a mérkőzés napján ünnepelte 42. születésnapját.

Szünetben nem volt csere egyik oldalon sem. Gyors lehetőséggel indult a második félidő mindkét oldalon. Előbb Caneira lépett bele Alanzinho lövésébe, majd Walter Lee cselezett befelé jobbról, ballal lőtt, de fölé ment a labda. Az 52. percben Sándor indult meg a jobb oldalon, mindenki arra számított, hogy jobbra passzol Walter Lee-hez, ő viszont inkább befelé cselezett és ballal kapura bombázott, Kivrak szögletre ütötte a labdát. A sarokrúgást Oliveira adta középre, a kapus megint jól jött ki, a kibokszolt labdát Tóth Balázs kapásból lőtte kapura, mellé ment a labda. Az 59. percben Öztekin ment el a bal szélen, laposan középre adott, Bozsovics védett, majd pár másodperccel később Henrique fejelte mellé az addigi legnagyobb török helyzetet. Nagyobb lehetőségek nélküli időszak következett. Altintop is beállt a Trabzonba, próbálkozott is becsülettel, de komoly helyzetig nem jutott. A 84. percben Bozsovics védte Henrique közeli lövését, majd Gyurcsót az utolsó pillanatban szerelték a másik oldalon. A rendes játékidő befejezése előtt újra Gyurcsó került helyzetbe, a jobb oldalon remek labdát kapott, lapos lövését nagy vetődéssel ütötte ki Onur Kivrak.

Jöhetett a hosszabbítás, aminek az első félideje nem hozott lehetőségeket egyik csapatnak sem, a másodikban viszont többször is eljutottunk szabadrúgásig a török kapuhoz közel, de a beívelt labdák folyamatosan kijöttek a védőfalról. Az extra idő sem hozott gólt, így tizenegyesekkel dönthették el a csapatok, hogy melyik gárda jut az Európa Liga csoportkörébe.

A sorsolás után az eredményjelző felőli kapuhoz vonultak a kapusok. Elsőként Bozsovics állt a vonalra, a labda mögé pedig Sapara, aki be is lőtte az első kísérletet. Részünkről Caneira érkezett, aki szintén nagyon magabiztos volt, 1-1. Vittek, majd Brachi is pontosan célzott, a harmadik körben azonban Bozsovics megfogta Aydogdu Soner lövését, Gyurcsó viszont értékesítette saját próbálkozását, nálunk volt az előny, 3-2. Sőt, a negyedik körben Zokora is kihagyta, a kapufáról Bozsovicsra pattant a labda, aztán az égbe, végül vissza kapusunkhoz. Érkezett Mitrovics és a labdát jobbal a jobb alsóba, a Vidit pedig az EL csoportkörébe lőtte.

Felrobbant a Sóstói Stadion és senki nem akart mozdulni a helyéről hosszú percekig. Óriási ünneplés közepette vonultak az öltözőbe a játékosok, hiszen Székesfehérvár közel 30 éve várt ilyen sikerre. 

Csodálatos este volt minden fehérvári szurkolónak! Tíz évvel később hasonlóan csodálatos este várhat ránk a MOL Aréna Sóstóban, ehhez azonban még a Trabzonspornál is erősebb csapat, a Bundesligában szereplő 1. FC Köln ellen kell újra erőn felül teljesítenie a Vidi játékosainak.