- Első válogatott gólodat 2013-ban éppen Andorra ellen szerezted, közel 8 évvel később pedig két remek gólpasszal vetted ki a részed az újabb Andorra elleni sikerből. Hogyan értékelnéd a legutóbbi vb-selejtezőnket?

Nagyon örülök annak, hogy magabiztos győzelmet sikerült szereznünk idegenben. Külön élmény volt, hogy ismét nézők előtt játszhattunk, hiszen ha csak korlátozott számban is, de beengedtek szurkolókat a stadionba. Szerencsére egyre több helyen térhetnek vissza a nézők a lelátóra, nagyon bízom benne, hogy hamarosan erre Magyarországon is sor fog kerülni. Bevallom, először kicsit furcsa is volt, hogy nézők előtt futballozhattunk, nem is emlékszem, mikor volt erre utoljára lehetőségünk. A pályán egyébként nagyjából az történt, amire számítottunk. Tudtuk, hogy a hazaiak mindent megtesznek annak érdekében, hogy megnehezítsék a dolgunkat, arra is készültünk, hogy provokálni fognak bennünket a 90 perc során és ez be is jött, hiszen labda nélkül is keresték a kontaktot. Úgy érzem, sikerült jól kezelnünk ezt a helyzetet és nem tudtak kizökkenteni bennünket. A műfű sem könnyítette meg a helyzetünket, azonban ezzel az akadállyal is sikerült megbirkóznunk. Büszke vagyok a válogatottra, amit elterveztünk, azt sikerült megvalósítani.  

- Ez gondolom, nem csak az Andorra elleni meccsre igaz, hanem az eddigi vb-selejtezőkre is. 

Igen, bár így utólag azért van bennünk hiányérzet, hiszen Lengyelország ellen két pontot elveszítettünk. Előzőleg úgy terveztük, hogy minimum 7 pontot szeretnénk az első három meccsen szerezni, azonban minden esélyünk megvolt arra, hogy 9 pontot gyűjtsünk össze, sajnos egy másfél perces kihagyás miatt ebből végül 7 pont lett. A válogatott hozzáállása, győzni akarása már a Nemzetek Ligája sorozatban is érezhető volt. A csapategység pedig, ha lehet azt mondani, még jobb lett, ez pedig rendkívül fontos tényező. Alig két hónap és itt az Eb, szemmel látható, hogy minden játékos nagyon motivált, senki nem szeretne lemaradni a nyári tornáról, éppen ezért mindenki tele van bizonyítási vággyal. Ebből a versenyhelyzetből pedig csak profitálhat a magyar válogatott. Nincsenek jóllakott játékosok, mindenki ki van éhezve a sikerre. 

- Egyetértesz azzal, hogy korábban nem volt rád jellemző, hogy gólpasszokkal hívod fel magadra a figyelmet, az utóbbi időben azonban a Vidiben és most már a válogatottban is rendre kihagyhatatlan helyzetbe hozod a társakat?

Igen, ezzel egyetértek. Ugyanolyan boldog vagyok, amikor az előkészítésben tudok jeleskedni, mint amikor én lövöm a gólt. Úgy érzem, mióta visszajöttem a Vidibe, sokat fejlődtem ezen a téren. Ez persze nem azt jelenti, hogy csökkent volna az étvágyam a gólszerzést illetően, hiszen továbbra is komoly célként lebeg előttem, hogy én legyek a legeredményesebb Vidi-játékos, azonban a saját érdekeimet nem szabad a csapat érdekei elé helyezni és ha az egyik csapattársam jobb helyzetben van, mint én, akkor le fogom neki passzolni a labdát.