- 1996-ban születtél Franciaországban, közel a belga határhoz, Lomme-ban. Mindig is profi labdarúgónak készültél?

Igen, teljesen tudatosan, gyerekkorom óta arra készültem, hogy egyszer profi futballista legyek. Körülbelül másfél-kétéves lehettem, amikor kaptam egy labdát ajándékba, szüleim elmondása szerint onnantól kezdve elválaszthatatlan társak lettünk. Hatévesen aztán a közeli Lille csapatában kezdtem el komolyabban megismerkedni a labdarúgás alapjaival, azonban addigra már technikailag elég ügyesnek számítottam, köszönhetően annak, hogy tényleg szinte egész nap a labdámmal játszottam.

- Volt esetleg a családodban valaki, aki futballozott korábban, és akitől a tehetségedet örökölhetted?

Édesapám nagyon szeretett focizni, biztos, hogy tőle örököltem a futball iránti szenvedélyemet. Igaz, apu csak hobbi szinten űzte ezt a sportot, de így is nagyon sokat köszönhetek neki, hogy valóra vált az álmom, és labdarúgó lettem. 

- Ki volt gyerekként a kedvenc játékosod, aki nagy hatással volt rád?

Ne kérdezd, hogy miért, de gyerekkorom óta a kedvenc csapatom az FC Barcelona. Emlékszem, gyerekként szájtátva bámultam Ronaldinho minden megmozdulását, imádtam, ahogy cselezett. Ő és Zizou (Zinedine Zidane) voltak gyerekként a kedvenceim, manapság pedig egyértelműen Messi a kedvenc labdarúgóm.

- 21 éves korodig Franciaországban játszottál, aztán Hollandiába kerültél kölcsönbe. Nagy változást jelentett ez az életedben?

Igen, mert bár viszonylag csak rövid időt töltöttem a Roda együttesében, nagyon sokat tanultam ott. És itt nem csak a labdarúgásra gondolok. Ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyedül kellett megállnom a helyem, ráadásul egy teljesen idegen országban, ahol szinte senkivel nem tudtam franciául beszélni. Sajnos korábban nem fektettem nagy hangsúlyt az angol nyelv elsajátítására, Hollandiában azonban anélkül nem tudtam volna boldogulni, úgyhogy a foci mellett sok időt töltöttem tanulással. Azt hiszem, abban a néhány hónapban, amit ott töltöttem, váltam igazi felnőtté. 

- A francia utánpótlás-válogatottakban olyan labdarúgókkal is együtt játszottál, akik ma már igazi sztároknak számítanak, és a világ legnagyobb klubjaiban játszanak. Mit jelent ez számodra?

Büszke vagyok arra, hogy együtt szerepelhettem olyan labdarúgókkal, mint  Lucas Hernández, Kingsley Coman vagy éppen Dembélé. Nagyon jó közösséget alkottunk a korosztályos válogatottakban, öröm látni, hogy ilyen messze eljutottak. Az ő karrierjük hatalmas motiváció számomra, nem tettem le ugyanis arról az álmomról, hogy egyszer én is egy világhírű klub játékosa lehessek.

- 2018 nyarán Romániába igazoltál az FC Viitorul együtteséhez, ahol az elmúlt másfél évben Román Kupát és Szuperkupát is nyertél. Milyen volt együtt dolgozni egy igazi futball-legendával, Gheorghe Hagival?

Karrierem eddigi legsikeresebb állomása volt az FC Viitorul, címeket nyertem a csapattal és alapembernek számítottam, élveztem a játékot. Hagi fantasztikus szakember, nem csak játékosként volt klasszis, de edzőként is csak a győzelem lebeg a szeme előtt. Rengeteget tanultam tőle az elmúlt másfél évben, nagyon szerettem vele dolgozni. Bátran állíthatom, hogy jobb labdarúgóként távoztam Romániából, mint amilyen akkor voltam, amikor 2018 nyarán megérkeztem oda. 

- Romániában kaptad a "Bűvész" becenevet?

Nem, ezt még Franciaországban az újságírók adták nekem. Tény, hogy nagyon szeretek cselezni a pályán, de sosem öncélúan. Mondjuk úgy, hogy a gyorsaságom mellett a cselezési technikám az erősségem, valószínűleg tehát ezért kaptam ezt a becenevet, amit aztán a román újságírók is előszeretettel használtak. Elismerésként tekintek erre a becenévre, büszke vagyok rá.

- Milyen célokat fogalmaztál meg, amikor elfogadtad a Vidi ajánlatát?

Mindenképp úgy érzem, hogy előrébb léptem a karrieremben, és szeretnék tovább haladni ezen az úton. Közhely, de igaz, serlegeket szeretnék a Vidivel is nyerni. Emellett szeretnék a felnőtt válogatottban is bemutatkozni. Tudom, hogy erre a francia válogatottban nem lenne reális esélyem, de mivel édesanyám algériai, édesapám pedig marokkói, így mindkét válogatott szóba jöhet. Szóval ez az egyik célom, hogy a pályán nyújtott teljesítményemmel felhívjam magamra a figyelmet. Emellett a magánéletemben is komoly változást hozott a 2020-as esztendő, hiszen néhány nappal ezelőtt, január elején megnősültem, izgatottan várom, hogy feleségemmel Magyarországra költözhessünk az edzőtábor után. Nincs időhöz kötve, de szeretnék pár éven belül apuka lenni.