- Ez volt az első félszezonod felnőtt csapat mellett. Milyen elvárásokkal vágtál bele a munkába, és hogy érzed, mennyire tudtál megfelelni a saját elvárásaidnak, illetve a csapatnak mennyire sikerült ugyanez?

Elsődleges célom az volt, hogy minél nagyobb színvonalbeli változást tudjak magammal hozni a Vidi második csapatához. Volt egy határozott elképzelésem, amit szerettem volna megvalósítani. Azt gondolom, hogy a társaság nagy részével nagyon gyorsan egy hullámhosszra kerültünk. Sikerült megértetnem a fiatalokkal, hogy itt a Vidinél mi az a minimum, ami ahhoz kell, hogy valaki az első csapatnál a keretbe kerülésért tudjon harcolni. Mivel az ősz folyamán több Vidi II játékos is bemutatkozhatott az első csapatnál akár edzésen, akár edzőmeccsen, így mindenképp pozitív számomra az összkép. Fontos emellett azt is kiemelnem, hogy nagyszerű szakmai stábbal dolgozhatok együtt a Vidi II-nél, egyformán gondolkodunk a labdarúgásról, és egymást segítve végzi el mindenki a feladatát. Ez a légkör nélkülözhetetlen a játékosok fejlődése szempontjából. Emellett pedig köszönetet kell mondanom Kovács Zoltán sportigazgatónak, aki teljes mellszéllességgel odaállt a Vidi II mögé, és folyamatosan segített abban, hogy minden szinten előre tudjon lépni és fejlődni tudjon a tartalékcsapat. Ugyancsak köszönetet szeretnék mondani Garancsi István tulajdonos úrnak, hiszen abszolút profi körülmények közt tudunk dolgozni, nekünk is és a játékosoknak is csak a focira kell koncentrálnunk.

- A téli szünetet a 7. helyen tölti a Vidi II, ugyanakkor az ősz folyamán még listavezetők is voltunk. Mindent figyelembe véve elégedett vagy a csapat őszi teljesítményével?

Teljesen egyértelmű, hogy a játékos és az edző is nyerni szeretne minden hétvégén. Ha egy találkozót elveszítünk, akkor utána természetes, hogy csalódottak vagyunk. Nekünk az elsődleges célunk nem helyezésben mérhető, hiszen a legfontosabb feladatunk az, hogy a fiatal játékosokat tovább fejlesszük, felkészítsük őket arra, hogy lehetőség szerint minél többen megállják a helyüket az élvonalban, vagy akár még magasabb szinten is. Ha azt nézzük, hogy a jelenlegi csapat jóval fiatalabb, mint a tavalyi Vidi II, ha azt nézzük, hogy mennyien debütáltak ebben a félévben a felnőtt futballban, akkor bátran kijelenthetem, hogy egy nagyon sikeres őszi szezon van a hátunk mögött. Nagyon nagy dolognak tartom azt, hogy egy 2001-es születésű Szabó Bálint, egy 2000-es születésű Varjas Zoltán, vagy egy szintén 2000-es születésű Galacs Erik, aki tavaly még a másodosztályú ifibajnokságban szerepelt, helyt tudnak állni a Vidi II-ben úgy, hogy az ellenfeleink közt rengeteg rutinos, NB I-et, sőt válogatottat is megjárt labdarúgó található.

- Említetted, hogy ősszel több játékos is lehetőséget kapott Marko Nikolicstól arra, hogy akár az első csapat edzésén, akár edzőmeccsen bizonyítson. Mit gondolsz, Réti Patrikban, Elvir Hadzicban, vagy épp Takács Martinban - akik mindannyian pályára léptek edzőmeccsen a Vidiben - ott van a lehetőség arra, hogy idővel megállják a helyüket az NB I-ben?

Azt gondolom, hogy igen. Ha ezek a srácok maguk is elhiszik azt, amit én bennük látok, és úgy hisznek saját magukban, ahogy én bennük, akkor véleményem szerint a határ a csillagos ég. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy aki túl messzire néz, az gyakorta megbotlik. Lépésről lépésre kell haladni. A következő állomás a téli felkészülés lesz számukra, ott kell nap mint nap a maximumot nyújtaniuk, majd pedig a tavaszi bajnokikon. Soha senki ölébe nem hullik oda a siker, azért nagyon keményen meg kell dolgozni, és egy jó adag szerencsére is szükség van.

- Ha az őszi szezonból kiemelhetnél két mérkőzést, akkor melyik lenne az, amelyikre a legbüszkébb vagy, és melyik okozta a legnagyobb csalódást számodra?

A Kaposvár elleni idegenbeli sikerünkre vagyok a legbüszkébb. Az előtt a találkozó előtt kevesen gondolták volna rajtam és a csapaton kívül, hogy képesek lehetünk nyerni a feljutásért küzdő Kaposvár otthonában. Nagyon masszívan és éretten futballozott a társaság, és a sikerünk értékét tovább növeli, hogy az őszi bajnok otthonában tudtunk nyerni. Csalódásként a Puskás II elleni két bajnokit éltem meg, és nem elsősorban a mutatott játék, hanem a két vereség miatt. Véleményem szerint mindkétszer sikerült játékban a Puskás II fölé nőnünk, azonban a pontokat a felcsútiak szerezték meg. 

- Szinte minden bajnokin volt 4-5 olyan fiatal játékos, akik az első csapat keretéből játszottak vissza. Milyen a kapcsolatod a Vidi vezetőedzőjével, Marko Nikoliccsal?

Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki köztünk, gyakorlatilag már a szezon legelején. Napi szinten kommunikálunk, amikor tehetem, figyelemmel kísérem az ő edzéseit, és amikor ideje engedi, ő is meg szokta nézni akár az edzéseinket, akár pedig a mérkőzéseinket. Rendszeresen érdeklődik nálam a fiatal játékosok teljesítményéről. Szezon közben tudtam neki ajánlani olyan fiatalokat, akiket arra érdemesnek tartottam, hogy megmutassák magukat az első csapatban, ő pedig elfogadta ezeket az ajánlásokat. Az a szakmai érdeklődés, amit a Vidi II iránt tanúsít, mindenképp motivációt jelent a játékosok számára.

- A Vidi II téli felkészülési tervét nézve szembetűnő, hogy szinte csak NB II-es illetve külföldi csapatokkal fogtok megmérkőzni. Szándékosan választottál ilyen nehéz ellenfeleket?

Próbáltuk a kollégákkal úgy összeállítani a programot, hogy minél erősebb ellenfelek ellen készülhessen a csapat a téli hónapokban. Úgy gondolom, a játékosok fejlődését az szolgálja a legjobban, ha minél erősebb csapatok ellen játszhatnak, hiszen azokból a mérkőzésekből nagyon sokat tudnak tanulni. Reményeim szerint a játék tempója és minősége is magasabb lesz ezeken az edzőmeccseken, mint egy átlagos NB III-as bajnokin. Az biztos, hogy kemény munka vár a játékosokra, de ebből egy percig sem csináltam titkot.