"A válogatottnál egy újabb kétéves folyamat kezdődik ősszel a Vb-selejtezőkkel, én pedig úgy érzem, meg kell adni a lehetőséget a fiataloknak. Nem mintha elfáradtam volna, hiszen mentálisan és fizikálisan is remekül érzem magam, de a kitűnő Eb-szereplés méltó lezárása a válogatott pályafutásomnak. Örülök, hogy három mérkőzésen is szerepet kaptam Franciaországban, összesen pedig 94-szer léphettem pályára címeres mezben. A Vidiben változatlanok a céljaim, szeretnék bajnok és kupagyőztes lenni, és ahogy eddig, ezután is mindent meg fogok tenni a csapat sikeréért, amennyiben lehetőséget kapok a vezetőedzőtől" - nyilatkozta a vidi.hu-nak Juhász Roland.

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Juhász Roland kedd esti közleményét.

Rengeteg megható gesztus és kedves szó fogadott itthon, nem tagadom, boldoggá tett, hogy ekkora szeretettel díjazták az Eb-szereplést a magyar emberek. Volt kis idő, hogy átgondoljam a jövőmet, leülepedett bennem az a sok pozitív visszajelzés, amit kaptam. Kikértem a családom és a barátaim véleményét, s arra jutottam: le kell zárnom egy fontos fejezetét az életemnek. Találkozót kértem Bernd Storcktól, és tájékoztattam a jövőmmel kapcsolatos elképzelésemről. Eljön a pillanat, amikor az ember kénytelen ésszerű döntést hozni, az addigi karrierjét teszi kockára, ha nem képes reálisan értékelni a helyzetét. Elmondtam a szövetségi kapitánynak, hogy a belgák elleni Eb-meccsen szerepeltem utoljára a magyar válogatottban. Storck úr is logikusnak tartotta a lépésem, elfogadta a döntést és a támogatásáról biztosított. 

Lehetetlen néhány mondatban összefoglalni a 12 éves válogatott pályafutásomat, 94 meccset játszottam a nemzeti csapatban, ugyanúgy részese voltam a magyar foci talán legsúlyosabb válságának, mint annak az elmúlt hónapnak, amely remélhetőleg új lendületet ad a sportágnak, és a labdarúgásunk tovább fejlődik majd, s visszakerül az európai élmezőnybe. 

Szerencsésnek érzem magam, mert igaz barátokat szereztem a válogatottban, példaképekkel 
játszhattam együtt, mi több, voltak meccsek, amikor a legjobb barátaimmal, Torghelle Sanyival, 
Czvitkovics Petivel, Huszti Szabival, Fülöp Marcival, Németh Krisztiánnal és Feczesin Robival a pályán küzdhettem címeres mezben. Felejthetetlen emlékekkel gazdagodtam, most is borsódzik a hátam, amikor az első válogatott találkozómra gondolok, vagy a világbajnok olaszok elleni győzelmünkre – a franciaországi Eb-ről nem is beszélve. Rengeteg embernek mondhatnék köszönetet, de én most a szurkolókat emelem ki, nekik hála, a karrierem legcsodálatosabb élménye koronázta meg a válogatottban töltött éveimet. Mostantól a klubomra koncentrálok, a Vidivel szeretnék maradandót alkotni a magyar és a nemzetközi porondon, de természetesen a válogatott a jövőben is ugyanolyan fontos lesz számomra, mint volt az elmúlt 12 évben. Szurkolok a fiúknak, hiszem, hogy a vb-selejtezőkön megint büszkék lehetünk a csapatra!

Juhász Roland