„Az UEFA-Kupa szereplés idejében a Videoton FC reklám-, propagandaszervező osztályán dolgoztam. Az egyik legemlékezetesebb élményem a Paris Saint Germain elleni félbeszakadt meccshez kötődik. Tolmácsként segítettem az UEFA ellenőrt és a bírót. Amikor a köd miatt lefújták az összecsapást, a szurkolók jelentős része a Skála elé vonult, óriási tömeg várta a híreket, hogy mikor lesz a meccs. A párizsiak érezték, hogy aznap a Vidi jobb, és nagy valószínűséggel ez másnap sem lesz másképpen. Azt szerették volna, hogy egy hét múlva játsszák csak le a meccset. Mi azt szerettük volna, hogy másnap legyen. Az UEFA felé telexen mentek a levelek, hiszen akkoriban ez volt a leggyorsabb kommunikációs eszköz. A tömeg pedig úgy várta a döntést, mint a pápa választásánál, hogy mikor száll fel a füst. Amikor aztán kiderült, hogy másnap folytatják a félbeszakadt mérkőzést, hatalmas üdvrivalgással ünnepeltek. Volt olyan szurkoló, aki Nyíregyházáról jött, és nem tudta, hogy most hazainduljon-e, vagy sem.” – emlékszik vissza Nagyváradi Antal a Paris Saint Germain elleni fordulóra.

„1960 óta, kisgyerekkorom óta járok a Videoton mérkőzésekre. Korábban a Berényi úti pályára is kijártam szurkolni, amióta pedig a Sóstón játszik a csapat, rendszeres meccsre járó vagyok. Először édesapám jött ki velem, később pedig már én hoztam a fiamat, most pedig az unokák is velünk tartanak. Nekünk a meccsre járás családi esemény volt, olyannyira ide tartoztunk, hogy megesett az is, hogy nekünk mutatták be a belépőjegyüket. Elmondható, ezer szállal kötődök a klubhoz, 20 évig itt dolgoztam.
Gyakorlatilag a Vidi minden emlékezetes pillanatában részt vettem, az egyik legszebb volt ezek közül, amikor 1968-ban feljutottunk az NBI-be.

Az UEFA siker szintén olyan pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni. A döntő alkalmával a lelátón szinte hullámzott a tömeg, majd mindenkin volt valami piros-kék, akár sapka, akár sál, de volt olyan is, aki a csapat színeibe öltözött teljesen. Felejthetetlen élmény volt az összecsapás minden pillanata, hangulata.
Nagyon szívesen emlékszem vissza a Tatabánya ellen 7-2-re megnyert mérkőzésre. Remek meccs volt annak ellenére, hogy nehezen indult, hiszen, csak azután tudtak a játékosok a pályára lépni, hogy a segítők a stadion gyepéről a több centis havat gyorsan letakarították.” – meséli élményeit Kővári Jenő.