- Hogy érzed magad most, hogy a Vidi játékosa lettél?

Boldog vagyok, hogy a Videoton FC labdarúgója lettem. Otthon, Boszniában egy olyan klubban, az FK Sarajevoban kezdtem el profi szinten focizni, ahol a mai napig mindenki ismeri a Videoton nevét. Mielőtt 2013-ban Magyarországra igazoltam, nem követtem nyomon a magyar bajnokságot, az egyetlen magyar csapat, amelyiknek a nevét jól ismertem, az a Videoton volt. A szarajevói emberekben nagyon mély nyomott hagyott a 30 évvel ezelőtti Željezničar - Videoton FC UEFA Kupa elődöntő, és az a drámai végjáték. Nálunk otthon az emberek nem nagyon néznek magyar meccseket, de a Videoton nevét tényleg mindenki ismeri a mai napig. Büszke vagyok arra, hogy ebben a klubban folytathatom pályafutásomat.

- Tíz évvel ezelőtt szerepelt már nálunk bosnyák labdarúgó, aki pont fordított utat járt be itt Magyarországon, mint te.

Igen, tudom kire gondolsz. Személyesen ugyan nem ismerem Mario Bozicot, de hallottam arról, hogy néhány évig játszott a Vidiben, később pedig Újpesten is.

- No, de térjünk vissza rád. Hány évesen kezdtél el focizni?

Az én történetem egy kicsit érdekes, mert nem olyan fiatalon kezdtem el futballozni, mint a labdarúgók többsége. Körülbelül 16-17 éves lehettem, amikor focizni kezdtem komolyabb szinten. Fiatalabb koromban futsaloztam, sokáig úgy tűnt, hogy a futsal lesz az én sportom. Édesapám professzor, így nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy komolyan vegyem a tanulmányaimat, talán ennek is köszönhető, hogy sokáig az iskola volt az első számomra. Végül az FK Sarajevo akkori edzője, Mirza Varesanovic figyelt fel rám, és neki köszönhetően kaptam szerződést 19 évesen. Úgy érzem, sikerült jó teljesítményt nyújtanom annak ellenére, hogy tényleg nem úgy lett belőlem futballista, mint a labdarúgók túlnyomó többségéből. Három évig játszottam Szarajevóban, aztán két évvel ezelőtt Magyarországra kerültem, Újpestre, most pedig itt vagyok a Vidinél.

- Két beceneved is van. Újpesten Pumuklinak szólítottak, Boszniában pedig te voltál az Ördög. Mi a története ennek a két becenévnek?

A Pumukli nevet Újpesten kaptam egy hölgytől, aki abban az étteremben dolgozott, ahova a csapat járt enni. Ő mondta mindig nekem azt nevetve, hogy "szia Pumukli, szia Pumukli". Fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent az, hogy Pumukli, aztán egyszer megmutatta nekem azt a roppant aranyos mesefigurát. Nagyon megtetszett nekem, és végül egyre többen szólítottak Pumuklinak. Az Ördög becenevet pedig Varesanovictól kaptam. A legelső meccsemet játszottam az FK Sarajevóban, a Slaven Belupo volt az ellenfél, sima edzőmeccs volt. Beálltam és egyből kicseleztem az összes védőt, az akkori edzőm pedig mondta a meccs után, hogy úgy mentem át mindenki között, mint az ördög. A következő három évben én voltam a szarajevói Ördög (nevet).

- Újpesten is 99-es volt a mezszámod, és itt a Vidinél is ezt választottad. Mi ennek a számnak a jelentősége számodra?

Így van, sőt az FK Sarajevoban is 99-es voltam. És miért pont 99? Nagyon egyszerű. Vallásos vagyok, az iszlámban Allahra utal ez a szám. Az iszlám hit szerint Allahnak 99 neve van.

- Két éve játszol Magyarországon, mi a véleményed a magyar fociról?

Nagyon sok dologban különbözik a magyar labdarúgás a bosnyáktól. Gondolok itt akár a labdarúgásra fordított összegekre, vagy éppen a stadionok helyzetére, de mondhatnám az edzőtáborokat is. Úgy gondolom, a legnagyobb baj ma Magyarországon, hogy hiányoznak a fiatal magyar tehetséges labdarúgók az élvonalból. Külföldön sem játszanak magas szinten fiatal magyar játékosok. Ebben a szezonban az MLSZ nagyon sokat tett és tesz folyamatosan azért, hogy mindez változzon. De legyünk őszinték, ha a magyar bajnokságból eltüntetnék az összes idegenlégióst, és csak magyar labdarúgók maradnának, akkor nagyon alacsony lenne az NB I színvonala. Ez az én véleményem. Ugyanakkor most talán egy olyan útra próbálja terelni az MLSZ a magyar focit, ami akár eredményes is lehet néhány éven belül. A változásokhoz időre és sok-sok türelemre lesz szükség.

- Hogyan emlékszel vissza a Vidire, amikor még újpesti játékosként léptél pályára ellenünk?

Az első meccset a Vidi ellen itt a Sóstói Stadionban játszottam, és 3-0-ra kikaptunk. Az egy megsemmisítő vereség volt. A későbbiekben is nagyon kemény csatákat vívtunk egymás ellen. Mindig is erős csapatnak éreztem a Videotont, függetlenül attól, hogy idegenben vagy hazai pályán játszottunk.

- Milyen tervekkel érkeztél Székesfehérvárra?

Nincs különösebb tervem. Amikor Újpestre érkeztem, akkor sem az volt a tervem, hogy egyszer majd mondjuk épp a Vidi játékosa legyek. Az volt a vágyam, és ezt akár nevezhetjük tervnek is, hogy minden meccsen a tudásom legjavát nyújtsam. Jó játékkal, gólokkal, gólpasszokkal segítsem győzelmekhez a csapatomat. De ez minden labdarúgóra igaz szerintem. Most sincs olyan konkrét tervem, hogy például két-három év múlva majd valami nagy klubban játsszak, vagy ilyesmi. Amit szeretnék, az az, hogy minden meccsen bebizonyítsam, hogy érdemes volt engem leigazolni. De tudod mit? Mégis van egy nagy tervem. Szeretnék komoly nemzetközi meccseket játszani a Vidi színeiben. Szarajevóban játszottam EL-meccseket. Számomra azok voltak eddig a legjobb meccsek. Hasonló élményekkel szeretnék itt is gazdagodni.

- Mi a helyzet a bosnyák válogatottal?

Ez egy érdekes kérdés, hiszen tavaly nagyon sokan gondolták úgy, hogy ott lenne a helyem a nemzeti csapatban, mégsem kaptam eddig lehetőséget arra, hogy bemutatkozzak a válogatottban. Úgy érzem, a Vidiből nagyobb esélyem lesz bekerülni a bosnyák válogatottba, hiszen mégiscsak ez Magyarország legjobb csapata. A magyar bajnokság önmagában nem sok embert érdekel otthon, de ha a Vidivel sikerül kijutni a nemzetközi porondra, ott már sokkal könnyebben felhívhatom én is magamra a figyelmet.

- Eddig Budapesten éltél, hogyan tovább? Ide költözöl Székesfehérvárra?

Persze, ez nem is volt számomra kérdés egy percig sem. Mindig is abban a városban éltem eddig, ahol fociztam, így lesz ez a jövőben is. Egyelőre még egy szállodában lakom, de bízom benne, hogy jövő héten már meglesz a fehérvári lakásom.

- Végezetül, mit üzensz a Vidi-szurkolóknak?

Tudom, hogy egyelőre a csapat eredményei jóval elmaradtak a várakozástól. Azt azonban tudni kell, hogy a Vidinek szüksége van a szurkolókra. A Vidi egy nagy klub, csak ismételni tudom magam, ha Szarajevóban azt mondom az utcán bárkinek, hogy magyar foci, akkor egyből a Videoton jut róla az eszébe. A szurkolók legyenek büszkék a klubjukra, és álljanak akkor is a csapat mellé, ha az eredmények nem jönnek. Most a DVSC meccs után lesz tíz napunk arra, hogy rendezzük a sorainkat, és remélhetőleg elkezdjük szorgalmasan gyűjtögetni a pontokat, mert azt mindenki tudja, hogy jelenleg nem ott helyezkedik el a tabellán a csapat, ahol a helye van.