Pető Tamás: A mérkőzést összképét nézve szerintem nem érdemeltünk vereséget. Sokat tettünk a győzelemért, de nem tudtunk gólt rúgni – pedig a helyzetek megvoltak, főleg az első félidőben. A jövőkép ennél már csak jobb lehet, nyolc hét elvesztegetett munkáját ilyen rövid idő alatt nem lehet pótolni. A játékosok jelenleg nem tudnak száz százalékos terhelés alatt háromnaponta meccseket játszani. A hatvanadik percig tökéletesen játszottak, de utána már nem volt meg bennük az átütő erő. A büntetőről nem tudok mit mondani, messze voltam az esettől, a játékvezető így látta. Juhász Roland kiállításával viszont szerintem a válogatott is veszített, hiszen fontos lett volna, hogy játékban legyen a románok elleni selejtező előtt. 

László Csaba: Azzal szeretném kezdeni, hogy a Videotonnak sok sikert kívánok a Lech Poznan ellen, mert nagyon fontos lenne a magyar klubfutball számára, hogy a háromgólos hátrányt ledolgozva ott legyen egy csapat a csoportkörben. A mai meccsre rátérve: az első félidő nem gyönyörködtette a szemeket, meg is mondom miért. Egész héten arra készültünk, hogy kicsit altatjuk a Videotont, hogy úgy érezzék, hogy ki kell jönniük és le kell támadniuk minket. Úgy gondolom, ez bejött, nagyjából az történt, amire vártunk. Nagyon sokat gyakoroltuk a pontrúgás elleni védekezést is, egy-két kivételtől eltekintve, ebből sem volt sok helyzete ellenfelünknek. A második játékrészben már gyorsabban, dinamikusabban játszottunk, azt csináltuk, amit szeretünk. Nem túlzok, de volt a gól előtt is két olyan helyzetünk, amit be kellett volna rúgnunk. Már akkor érezni lehetett, hogy a Videoton fölé tudunk nőni, de a 11-es után szerintem már nem volt kérdéses a meccs. Juhász Roland utána előre húzodott, Poór Patrik emiatt állt be, valamint taktikusan az idővel is játszottunk – a futball ilyen, a szépségért nem adnak pontokat, a mai meccsért viszont kaptunk hármat is.