A Videoton FC - Újpest mérkőzésen klubunk külön köszöntötte a Vidi mezén is képviselt Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjét, Kozma Imre atyát, abból az alkalomból, hogy 25 év telt el a berlini fal lebontása óta. A történelmi jelentőségű nyitásban Imre atyának személyesen is elévülhetetlen érdemei voltak. 

1989 tavaszán és nyarán egyre több NDK-állampolgár utazott Magyarországra abban a reményben, hogy valamilyen menekülési lehetőséget találjanak az NSZK irányába. Az elsők még menedéket találtak az NSZK nagykövetségének és konzulátusának akkori épületében. Amikor a menekültek áradata azonban egyre jobban nőtt, hamar kimerültek a nagykövetség kapacitásai, úgyhogy 1989. augusztus 13. után nem tudtak több menekültet befogadni. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, különösen Csilla von Boeselager és Kozma Imre atya, önzetlen segítségének köszönhetően, sikerült a plébánia kertjében egy sátortábort kialakítani, és az NDK-menekülteket már a következő naptól, 2104. augusztus 14-től kezdve befogadni, és róluk a lehetőségek szerint legjobban gondoskodni, míg végül 1989. szeptember 11-ét követően az NDK-állampolgárok Ausztrián keresztül kiutazhattak az országból. - olvasható a Német Nagykövetség honlapján.

"Alapvetően az a legfontosabb, hogy ezt a 25 évvel ezelőtti cselekedetet a magyar nép vitte véghez. A XX. században a mi nemzetünknek két igen komoly megnyilatkozása volt, amelyre odafigyelhetett az egész világ. Az egyik 1956, a másik pedig 1989. Mindegyik esemény arról szólt, hogy a kicsiny, a gyengébb oly erőket tudott mozgósítani, amit tátott szájjal figyelt a világ. Úgy gondolom, ennek ez a legnagyobb jelentősége. Az, hogy mi a kelet-német embereknek biztonságot és védelmet adtunk, azt hiszem, arról szól, hogy valami olyanra vállalkoztunk, amit talán magunk fel sem mértünk. A szeretet azonban találékony, és ennek az egész történésnek ez a szeretet volt a magyarázata. Mi nem gondoltunk ott akkor semmiféle kockázatvállalásra - pedig az volt. Ezt utólag többen is elmondták, hogy bizony nagy kockázatot vállaltunk, de mi akkor ott ebből annyit érzékeltünk, hogy emberekről van szó, akik bajban vannak és nekik segíteni kell. Úgy gondolom, ez méltó módon sikerült nekünk. A történet végét pedig mindenki ismeri, megnyíltak a határok. A bátorság ezúttal is lebontotta az elválasztó falat. Ez akkor a politikusok bátorsága volt, nekünk ehhez semmi közünk nem volt. Az akkori magyar politikusok nem kényszerrel tették, amit tettek, hanem volt bennük annyi vagányság, hogy nem toloncolták vissza ezeket az embereket. 1989 előtt úgy éltem le évtizedeket, hogy folyamatosan kontrolláltak bennünket. A vasfüggöny leomlása előtti hónapokban viszont a politikusok nem szóltak bele a heroikus küzdelmünkbe, vállalásunkba - épp ellenkezőleg, örültek neki. Nem korlátoztak semmiben és nem akartak diktálni nekünk. Itt a magyar politikai elhatározás és a keresztény elkötelezettség nagyon közel került egymáshoz. Ilyen bátor politikai gondolatokra lenne szükség, mi pedig keresztények a szeretet bátorságával mindig azt tegyük meg, amire a másik embernek éppen szüksége van. Ha ezt sikerül elérni, akkor egy jobb világ lesz ebben az országban" - nyilatkozta honlapunknak Kozma Imre atya.