- 2007-ben igazoltál Olaszországba, egy év kivételével, amikor a 2009-2010-es idényben a DVSC-ben szerepeltél kölcsönben, külföldön játszottál. Tervezted, hogy hét év elteltével végleg hazatérsz?

Nem ért teljesen váratlanul, hogy hazatértem. Tavaly már lehetett olyan híreket hallani, hogy csődbe megy az olasz klubom, és mindannyian szabadon igazolható játékosokká válunk. És bár volt Olaszországból is megkeresésem, komolyan elgondolkodtam azon, hogy itthon folytatom, és végül így is lett.

- Miért épp a Vidire esett a választásod?

Ami számomra a legfontosabb volt, hogy azt láttam külföldről is, hogy évek óta szisztematikus rendszer szerint építik Székesfehérváron a klubot és a csapatot is. Több olyan játékos is szerepel a csapatban, akiket régebb óta ismerek, és ők mindezt megerősítették nekem.

- Kik ezek a labdarúgók, akikkel régebb óta ismeritek egymást személyesen?

Sándor Gyurival együtt nevelkedtünk Újpesten, nagyon jó barátok vagyunk, és miután külön váltak az útjaink is megmaradt a baráti kapcsolatunk, szinte minden héten szoktunk telefonon beszélni. Juhász Rolival is nagyon jóba vagyok, őt a válogatottból ismerem, és Horváth Tomival is fociztam együtt Újpesten.

- Milyen volt az első benyomásod a csapatról, és azokról a játékosokról, akiket korábban még nem ismertél?

Csak pozitívan tudok nyilatkozni mindenről. Tényleg vérprofi, nyugat-európai körülmények között készülhetünk. A csapattársak is jól fogadtak, egy remek közösségbe kerültem. Mindenki nagyon segítőkész, zökkenőmentes volt a beilleszkedésem.

- Külföldi pályafutásod során melyik volt számodra a legemlékezetesebb meccsed?

Több is van, nehéz lenne egyet kiválasztani. Az első olasz gólom, amit a Ravenna ellen szereztem, vagy az első Serie A-s meccsem biztos, hogy örökké emlékezetes marad számomra. Úgy érzem, a külföldi pályafutásom első 4-5 évére büszke lehetek, sokat játszottam, gólokat lőttem. Sajnos az utolsó egy - másfél év tekinthető negatívnak, ekkor a sérülések sem kerültek el. De összességében elégedett vagyok a külföldi karrierem alakulásával.

- 2011-ben, vagyis három éve szerepeltél utoljára a válogatottban. 28 évesen még egyáltalán nem számítasz idős játékosnak, megfordult a fejedben az, hogy most, hogy újra az NB I-ben játszol, jobban szem előtt leszel, és ha jönnek a gólok, akkor előbb-utóbb a válogatottba is jöhet a meghívó?

Nem, ez ebben a formában nem fordult meg a fejemben, és nem is azért igazoltam az NB I-be, hogy így majd jobban szem előtt legyek. Úgy gondolom, hogy akik külföldön játszanak, azoknak valószínűleg nagyobb esélyük van arra, hogy bekerüljenek a válogatottba. Szóval ez nem volt szempont a hazaigazolásomban. Most mindenképpen az a legfontosabb számomra, hogy a klubomban, a Vidiben tudjak minél jobb teljesítményt nyújtani.

- Milyen célokkal érkeztél Fehérvárra?

Természetesen a legfőbb célom, hogy minél jobb eredmények eléréséhez tudjam hozzásegíteni a csapatot. Nem vagyok az a fajta focista, aki ígérgetni szeretne, én inkább teszem a dolgom a pályán. A célunk, hogy kiharcoljuk a nemzetközi kupában való indulás jogát.

- Külföldről mennyire követted nyomon az NB I-et, és mi a véleményed, mennyit változott az elmúlt 7 évben a magyar bajnokság?

Mi sem természetesebb annál, hogy Olaszországból is rendszeresen nyomon követtem a magyar bajnokságot. Azonban kívülről nehéz megmondani, mi minden is változott és milyen mértékben. Erre körülbelül két-három hét múlva tudok majd válaszolni, amikor testközelből élhetem át a bajnoki meccseket. Az biztos, hogy az utóbbi években nagyon sokat áldoztak a különböző fejlesztésekre, itt elsősorban az új stadionokra gondolok. Ezzel pedig sikerült közelebb kerülnünk Európához, de azt nem tudom megmondani, hogy mindez a labdarúgás színvonalára is hatással lesz-e.

- Nem tartasz attól, hogy az újságírók, szurkolók kritikusabbak lesznek veled, hiszen mégiscsak hét év után tértél haza külföldről?

Ó, dehogynem! Magyarországon megszokott dolog, hogy a profi labdarúgó csak a nagyobb pénz reményében igazol külföldre, ha pedig hazaérkezik, akkor az azt jelenti, hogy máshova már nem is kellett volna. Pedig ez nem így van, voltak olasz ajánlataim, maradhattam volna Olaszországban is, ha akarok. Szóval fel vagyok rá készülve, hogy kritikusak lesznek velem szemben, de mindezt megpróbálom kizárni, és csak a focira koncentrálok. Olaszországban is szoktak negatív kritikákat megfogalmazni velünk, játékosokkal szemben, de Magyarországon ez hatványozottan igaz.

- Győztes mérkőzésen mutatkoztál be a Vidiben. Milyen érzés volt több év elteltével ismét magyar bajnokin pályára lépni?

Nagyon örülök, hogy második meccsünket is megnyertük, és persze amiatt is boldog vagyok, hogy sikerült pályára lépnem. Egyelőre még kicsit szokatlan számomra a csapat játékstílusa, de biztos vagyok benne, hogy edzésről edzésre egyre jobban ráérzek a ritmusra, és már a jövő heti Győri ETO elleni rangadón hozzá tudok én is tenni a csapat sikeréhez.