- A végéhez közeledik az ausztriai edzőtábor, hogy érzed magad, és mi a véleményed az elvégzett munkáról?

Nagyon jól érzem magam, és ha mondhatok ilyet, akkor ez a felkészülés sokkal jobb, mint mondjuk egy háromhetes edzőtábor, mert ennek van szakmai értelme. A társaság kiváló, mindenki motiváltan áll hozzá a munkához. Annak ellenére, hogy Joan eddig pályaedző volt, maximális tisztelettel vagyunk iránta, és úgy érzem, ez a tisztelet kölcsönös. Összességében tehát csakis pozitív dolgokat tudok elmondani az edzőtáborról, és az itt elvégzett munkáról.

- Az első felkészülési mérkőzésen gólpasszt adtál, és lőttél egy szép gólt is. Nyilván az önbizalmadnak nem tesz rosszat egy ilyen kezdet, igaz?

Valóban, ez így van. Az új szezont minden játékos tiszta lappal kezdte, igaz ez akkor is, ha Joan azért a játékosok többségét már ismerte. Úgy gondolom, óriási harc várható a csapatba kerülésért, senkinek nincsen bérelt helye. Természetesen minden gól nagyon fontos, függetlenül attól, hogy ki az ellenfél.

- Újságírók és szurkolók is megjegyezték veled kapcsolatban, hogy a tavaly szeptemberi súlyos sérülésedből visszatérve nem sikerült olyan jó teljesítményt nyújtanod, mint a kulcscsonttörésed előtt. Te ezt, hogy érzed?

A sérülésem előtt a csapatnak is jól ment és nekem is. Kétségkívül nagy trauma volt számomra az a sérülés. Az biztos, hogy jó csapatban jó játszani, és most minden feltétel adott ahhoz, hogy jók legyünk, csak rajtunk múlik. Bízom benne, hogy számomra is jobban alakulnak a dolgok. Attól biztos nem kell tartani, hogy emiatt a sérülés miatt kevésbé merném felvállalni a test a test elleni párharcot a pályán.

- Mit vársz az előttünk álló szezontól?

A Vidi az a csapat, amelyik ha elindul egy sorozatban, akkor ott kötelező a jó szereplés, és ez joggal el is várható tőlünk. A tavalyi szezonban elég sok volt az ígérgetés, én nem szeretnék megígérni semmit. Én mindig a következő feladatra koncentrálok, amely jelen esetben a szerdai, Jablonec elleni edzőmeccs lesz. Lépésről lépésre, szépen, alázatosan tenni kell a dolgunkat, és akkor reméljük, hogy az a kemény munka, amelyet most elvégzünk, elég lesz ahhoz, hogy a céljainkat elérjük.