Túl vagyunk az első héten a felkészülési időszakban. Hogyan értékeli az eddig elvégzett munkát, illetve hogy érzi magát a Vidi vezetőedzőjeként?

Nagyon boldog vagyok. Minden reggel örömmel vágok bele az aznapi munkába, és este úgy fekszem le, hogy alig várom a következő napot. A srácok nagyon keményen dolgoznak, egy rossz szavam nem lehet, mindenki mindent belead. Számomra ez egy teljesen új szituáció, de nagyon élvezem a munkát, és úgy érzem, így vannak ezzel a játékosok is.

A csapattal együtt készülnek olyan labdarúgók is, akik korábban kölcsönben szerepeltek más csapatoknál, gondolok itt elsősorban Fejesre, Zsótérra és Szekeresre. De szintén a Vidivel készül Nagy Zsolt is. Mi a véleménye ezekről a fiatal játékosokról, elképzelhető, hogy az új szezonban a Vidiben fognak futballozni?

Mindegyik játékossal elbeszélgettem még a felkészülési időszakot megelőzően. Mindenképp látni szeretném azokat a labdarúgókat, akiknek szerződése van a Vidivel, és számításba jöhetnek az első csapatnál. Én a legjobb játékosokat keresem, és most bebizonyíthatják, hogy ők azok. Biztos vagyok benne, hogy mire véget ér az ausztriai edzőtábor, minden kérdésre választ kapok velük kapcsolatban, ezt követően pedig megszülethet az a döntés, amely a legjobb a klub számára.

Korábban Paulo Sousa segítője volt a Vidinél, majd José Gomesé. Az Ön által vezetett csapat melyik Vidire fog jobban hasonlítani?

Határozott elképzeléseim vannak a labdarúgásról. A két említett vezetőedzőn kívül korábban még számos szakemberrel dolgozhattam együtt, és mindenkitől sikerült valamit tanulnom. A Vidi egy olyan csapat, amely mindig úgy kell, hogy pályára lépjen, hogy a mérkőzés után 3 ponttal gazdagabb lesz. Mindenképp támadó szellemű csapatban gondolkozom, melynek jól záró, szervezett védelme kell, hogy legyen.

Ez azt jelenti, hogy a csapat alapfelállása marad a 4-2-3-1, vagy a tavasszal sokat látott 4-4-2-re állunk át?

Az a célom, hogy a csapatom ne csak egy taktikai felállásban tudjon eredményesen futballozni. Mindig a soron következő ellenfélre dolgozzuk ki a taktikánkat, és az is elképzelhető, hogy mérkőzés közben váltunk, az eredmény alakulásától függően. Az biztos, hogy ahhoz, hogy a célunkat minden mérkőzésen elérjük – azaz győztesen hagyjuk el a pályát – nekünk kell támadni, és nekünk kell kezdeményezni. Az én filozófiám az, hogy amikor a támadásainkat vezetjük, akkor minél kevesebb megkötéssel játsszanak a játékosok, úgy is mondhatjuk, hogy szabad kezet adok nekik, amikor támadunk. Ugyanakkor, ha elveszítjük a labdát, akkor mindenkinek szervezetten ki kell vennie a részét a védekezésből, és a lehető leghamarabb vissza kell szereznünk a játékszert.   

Ha jól sejtem, a keret nem végleges. Lehet tudni, hogy hány játékost szeretne még leigazolni, illetve milyen posztokra keres még embereket?

Nyilván mindenki látja, hogy mely posztokon nem vagyunk még meg. A klubigazgatóval természetesen egyeztettem erről, és ő azon dolgozik, hogy minőségi játékosok érkezzenek a Vidihez. Én tehetek javaslatot, hogy kiket látnék szívesen a keretben – ahogy tettem is – de az már a klubigazgató döntése, hogy mindenféle szempontot figyelembe véve, megéri-e leigazolni valakit, vagy sem. Azt hiszem, ez egy jól működő rendszer, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Nagyon fontos, hogy közösen, ugyanazért a célért dolgozunk, és szintén óriási jelentősége van az egymás közti kommunikációnak.

Szezon közben, ha sérülés, vagy eltiltás miatt megfogyatkozunk, akkor az NB III-as Videoton FC II-ből tudja feltölteni az első csapat keretét. Mennyire lesz szoros a szakmai együttműködés a második csapatunkkal?

Amennyire csak lehet. Mindenképp szeretném szemmel tartani a Vidi II-ben szereplő fiatal játékosokat, hiszen közülük kerülhetnek ki a jövő labdarúgói. Korábban az Espanyol csapatánál dolgoztam, ahol a klub fő filozófiája az volt, hogy minél több saját nevelésű játékost kell beépíteni a csapatba. Nekem hasonló elképzeléseim vannak erről. Az elmúlt időszakban sok fiatal játékosunkkal beszéltem, és mindenkinek elmondtam, az első csapat öltözőjébe vezető ajtó – képletesen – nyitva van. Azon nem kell kopogni, hanem csak át kell lépni a küszöbén. Ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy rendszeresen jó teljesítményt nyújt a második együttes edzésein és mérkőzésein, és mivel én folyamatosan figyelni fogom ezt a csapatot, biztos vagyok benne, ha lesznek ilyen játékosok, azok megkapják a bizonyítási lehetőséget akár a Ligakupában, akár a Magyar Kupában, de adott esetben akár a bajnokságban is.

Mit vár az előttünk álló szezontól?

A játékosok – hozzám hasonlóan – nagyon motiváltak. Tudjuk jól, hogy egy bajnoki szezon nagyon hosszú, és rengeteg dolog történhet idény közben. A szakmai stábbal közösen azon dolgozunk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Három éve dolgozom Magyarországon. Úgy gondolom, az elmúlt három évben folyamatosan fejlődött a magyar labdarúgás. Az élcsapatok folyamatosan erősödtek. Egymást húzzák előre a csapatok, és ez jó a magyar focinak. Három éve rengeteg rossz minőségű pályát láttam az élvonalban. Ehhez képest ma a DVSC-nek vadonatúj stadionja van, ahogy az FTC-nek és a Puskás Akadémiának is, és hamarosan további arénák újulnak meg.

Végezetül, mit üzen a Vidi-szurkolóknak néhány héttel az új szezon kezdete előtt?

Őszintén mondhatom, nagyon szeretem a Vidi szurkolóit. Nem csak hazai pályán biztatják 90 percen keresztül a csapatot, hanem minden idegenbeli mérkőzésen is. A legfontosabb dolog, amit üzennék a szurkolóknak, hogy a Videoton FC minden mérkőzésen, 90 percen keresztül keményen fog küzdeni a pályán a győzelemért. Szurkolóink támogatásával minden meccsünkön könnyebben vehetjük az akadályokat. Ezért arra kérek mindenkit, aki magáénak érzi a Vidit, és fontosnak tartja a csapat sikerét, hogy legyen ott a Lombard-Pápa elleni szezonnyitón a Sóstói Stadionban, álljon mögénk, és biztasson bennünket. Nyerjünk közösen, ünnepeljünk közösen!