Sziasztok Vidi-rajongók!

Bélik Máté vagyok és  a Ciszterci Szent István Gimnáziumban tanulok. Az elmúlt szombati élményemet szeretném leírni nektek!

Apukám a hét elején megkérdezte tőlem és a bátyámtól, lenne-e kedvünk megnézni a Videoton FC öltözőjét! Naná! Hisz a Vidi a kedvenc csapatunk.

Szombaton már annyira izgultam, hogy az ebédet sem ettem meg rendesen. Korán a stadionba érkeztünk, ahol kicsit várni kellett. A kisgyerekek a játszósarokban arcfestést kaptak, és volt kézműves foglalkozás is. Mi a jegyet–jegyért akcióban vettünk részt és tombolát is kaptunk. Stopli a Vidis róka jött értünk, és kísért minket az aulába.

Míg várakoztunk, meghallgathattuk az edzői nyilatkozatokat a szponzorfal előtt.  A falon a csapattagok fotói voltak láthatók. Láttam a játékos kijárót is és eljátszottam a gondolattal, hogy én is Vidis játékos vagyok, és kimehetek rajta a pályára. Végre bejutottunk az öltözőbe, ahol kedvesen fogadtak minket. Mindenkinek saját szekrénye és padja volt. Nagy volt a nyüzsgés, mindenkivel kezet fogtunk. Az én kedvenc focistám Nikolics Nemanja, örültem a vele való találkozásnak. Természetesen a fotózás sem maradt el. Ajándékot is kaptam, csupa olyan dolgot, ami még nem volt meg. A csapatzászlónak és a rajztömbnek nagyon örültem. Sajnos hamar letelt az időnk, el kellett jönnünk mert már készültek a meccsre a játékosok.

Igyekeztünk vissza a D-szektorba szurkolni, már vártak a barátaim. Büszkén meséltem nekik a friss élményeimről. Jót szurkoltunk, bár döntetlen lett az eredmény én a következő meccsen is kint leszek. Gyertek ti is, mert a hangulat mindig nagyon jó!