- Meglepődtél azon, hogy a téli felkészülést a Vidivel kezdted el, hiszen tavaly nyáron egy évre kerültél kölcsönbe Dunaújvárosba?

Megmondom őszintén, bíztam benne. Nyáron úgy kerültem Dunaújvárosba, hogy a Miszter jelezte, számít rám hosszú távon, de mivel fiatal vagyok, ezért az a legfontosabb, hogy rendszeres játéklehetőséget kapjak. Azt mondta, jó játékosnak tart, és hogy a télen mindenképp látni szeretné, hogy hol is tartok, mennyit tudtam fejlődni. Jó érzés volt, hogy ezek nem csak szavak voltak, hiszen rendszeresen jártak ki a meccseimre, és a találkozók felvételeit is elkérték José Gomesék, vagyis tényleg nyomon követtek az elmúlt fél évben. Örülök annak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megmutassam magam itt az edzőtáborban.

- Dunaújvárosban megtaláltad a számításaidat, jól érezted ott magad ősszel?

Hozzám hasonlóan az előző szezonban a Dunaújváros-PASE is az NB III-ban szerepelt. Mivel idén már nem kétcsoportos az NB II, hanem csak egy csoportos, így jóval erősebb ez a bajnokság. Úgy indultunk neki a szezonnak, hogy nincs konkrét kitűzött cél, a lényeg, hogy bennmaradjunk. Ehhez képest minden várakozást túlteljesítettünk, hiszen a második helyen telelünk, három ponttal lemaradva az éllovas Nyíregyházától, és hét ponttal megelőzve a harmadik Siófokot. Szerencsére jól ment a játék, talán csak két-három meccset hagytam ki kisebb sérülés miatt. Sikerült gólokat lőnöm, gólpasszokat adnom, szóval úgy érzem, jó félév van mögöttem, és a csapat mögött is.

- Melyik volt a kedvenc gólod?

A legelső NB II-es gólom, amit szabadrúgásból lőttem a Sopronnak. Az egy jól eltalált lövés volt, és ráadásul nagyon fontos gól az eredmény szempontjából.

- Egyértelmű volt, hogy te végzed el a pontrúgásokat újonc létedre?

Tulajdonképpen igen. A nyári edzéseken lőttem néhány szabadrúgást Milinte Árpinak, ezek egész jók voltak, és akkor szólt is az edzőm, hogy ezentúl én végzem el a szabadrúgásokat. Onnantól kezdve edzéseken, és edzések után mindig külön is gyakoroltam a pontrúgásokat.

- Sok rutinos játékos szerepel Dunaújvárosban. Ki volt az, aki a legtöbbet segítette neked?

Böőr Zoltán, aki 36 évesen is igazán profi mentalitású labdarúgó. Ő a pályán és a pályán kívül is rengeteget segített nekem a beilleszkedésemben. Mindent figyelembe véve úgy gondolom, a fejlődésem szempontjából a legjobb helyre kerültem Dunaújvárosban.

- Mik a további céljaid, illetve tudsz-e arról valamit, hogy tavasszal hol folytatod?

Konkrétumot egyelőre még nem tudok. Most itt vagyok Spanyolországban, és minden edzésen a 100%-ot nyújtom. Amennyiben a Miszter úgy ítéli meg, hogy segíteni tudom a csapatot, akkor tavasszal örömmel fogom magamra húzni a Vidi mezét. De akkor sem esek kétségbe, ha az a döntés születik, hogy menjek vissza Dunaújvárosba, hiszen ott a feljutásért harcolunk, és a csapat egyik alapemberének számítok. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen akár így, akár úgy alakul a sorsom, biztos vagyok benne, hogy egy remek csapatba fogok kerülni, amelyik a bajnoki címért harcol tavasszal. Az pedig, hogy a Vidi még a kölcsönadásom előtt szerződést hosszabbított velem, azt bizonyítja számomra, hogy valóban hosszú távon terveznek velem.