Vasárnap délután az idén klubrekordot döntő DVTK otthonában lépett pályára csapatunk. A rangadóra közel 5000 szurkoló volt kíváncsi a helyszínen.

Azok, akik viszont néhány percet késtek, jó eséllyel két gólról is lemaradtak, hiszen az első perc sem telt el, amikor Kleinheisler ugrott ki Kovács remek labdájával, és 14 méterről szép gólt lőtt (0-1).

Nem telt el négy perc, és egyenlítettek a hazaiak. Nikházi közeli lövését még védte Calatayud, a kipattanó azonban pont Bacsa elé került, aki közelről a kapuba lőtt (1-1). A korai és gyors gólváltást követően sokáig nem láthattunk egyik kapu előtt sem helyzetet, de az iramra semmi panasz nem lehetett. A 30. percben kis Kokó mutatott be egy nagy szólót, a bal szélen mintegy 40 méteren keresztül vezette a labdát, szerelni nem tudták, végül 15 méterről szép gólt lőtt (1-2). Öt perccel később Stopira pompás beadását csukafejessel küldte kapura Zé Luis, de Rajic óriásit védett. Két perccel később ismét a hazai kapusnak kellett bravúrt bemutatnia, ekkor Kleinheisler végzett el egy szabadrúgást 22 méterről, amit a léc alól kellett szögletre menteni.

Szünet után sem sokat változott a játék képe, továbbra is kifejezetten élvezetes mérkőzést láthattak a nézők. A 68. percben Futács közelről fejelt kapu fölé, majd a 71. percben eldönthettük volna a meccset, de Zé Luis remek fejese a gólvonalon álló hazai kapusról kipattant, az ismétlést pedig kapu mellé lőtte csatárunk. Fél perccel később egy szélről elvégzett szabadrúgást követően kötött ki a kapunkban a labda, a gólt Gohér szerezte (2-2). Mindkét csapat győzelemre játszott, helyzetek voltak egyik és másik kapu előtt is, de az utolsó negyedórában a két kapus eszén senki nem tudott túljárni, így végül maradt a 2-2-es döntetlen, amely a látottak alapján igazságosnak nevezhető.

Csapatunk az őszi szezont a második helyen zárta, egy ponttal lemaradva a DVSC mögött. Jövő héten már az első tavaszi fordulót játsszuk a Haladás otthonában, de előtte szerdán újra megmérkőzünk a DVTK-val, ezúttal Magyar Kupa-meccsen a Sóstói Stadionban.