Klubunk tavaszi magazinját lapozgatva már észrevehették, több játékosunk, sőt vezetőedzőnk is képregényfiguraként néz vissza az olvasóra. A kitűnő karakterek alkotójával, Németh Gyula grafikussal beszélgettünk a Viditől kapott feladatról, a sport illusztrációról, a nemzetközi és hazai trendekről. 
 

Mióta foglalkozol sport illusztrációval, honnan jött ez a Magyarországon eléggé gyerekcipőben járó történet?
Eredeti szakmám szerint újságíró vagyok, de 20 éves koromban, 1998-ban az Egyesült Államokban tölthettem egy évet, és ott nyilvánvalóan nem tudtam az újságírásból pénzt keresni, kellett valami más. Mivel rajzolni mindig is szerettem és viszonylag jól is tudtam, különböző grafikai munkákat vállaltam. Mire hazajöttem, már biztos voltam benne, hogy hosszabb távon is ezzel szeretnék foglalkozni. 

Honnan a kapcsolat a sporthoz, illetve hogyan kerültél bele a szakmai körforgásba?
Mindig is érdekelt a sport. Kedvtelésből néhány kisebb csapatnak, főleg olyanoknak, akikkel valamilyen ismerősöm által kerültem kapcsolatba, készítettem logókat, amik közül néhány bekerült nemzetközi kiadványokba, és így eljutott a megfelelő emberekhez, akik ezzel a szakmával komolyan foglalkoztak. Ők kerestek meg tényleges munkákkal, azóta pedig ezt csinálom.

Ezek szerint a megrendelések elsősorban a határon túlról jönnek. Mely országokból és milyen sportágaktól?
A magyar projektek valóban ritkák sajnos, inkább külföldről jönnek a megrendelések. A két fő piac az Egyesült Államok és Kanada, de dolgoztam már német és hongkongi kérésre is. Az USA-ban a sport illusztrációk mellett profi játékosok személyes arculatának tervezését is vállalom. A négy nagy amerikai sportág, tehát a hoki, a baseball, az amerikai foci és a kosárlabda a fő piac, ez utóbbiból van egyébként a legkevesebb, a másik háromból a legtöbb.

Mi hiányzik ahhoz, hogy Magyarországon is beinduljon ez az ágazat? Pénz, ötlet, bátorság a klubok részéről?
Amerikában nagyon komoly részét képezi a büdzsének az arculat kitalálása és megvalósítása, nálunk nincs hagyománya ennek a műfajnak. A magyar egyesületek nem számolják bele a költségvetésükbe, hogy erre kellene áldozni, tehát elsősorban anyagi kérdés. Tudom, nagyon be van osztva, hogy a klubok mire költhetnek, de sok esetben fel sem merül, hogy ez egy fontos terület. Miközben rettentően fontos, hiszen a fiatalabbakat, a gyerekeket így lehet leginkább megszólítani. Ehhez természetesen nem kevés erőforrást kell biztosítani, de 100% - mint az amerikai példa is mutatja -, hogy megéri. Egyébként nagyon szép és jól kitalált címerekkel lehet találkozni akár NB II-es csapatoknál is, amik jó kiindulópontok lehetnének. Ezekhez kellene hozzátenni egy olyan profilt, ami modernizálná az egészet.

A kevés magyar klub egyike, akinek mindez fontos, a Videoton FC. Most, hogy a munkád révén kicsit talán jobban figyeltél ránk, hogy látod szakmai szemmel a Vidi megjelenését?
Elsősorban a honlapról tudok nyilatkozni, a legtöbbet abból láttam. Azt kell mondjam, abszolút egyedi weboldallal találkozik, aki ellátogat a vidi.hu-ra. Látszik, hogy rengeteg munka van benne, akár a grafikai, akár a tartalmi részét nézem. Üde színfolt a magyar sportéletben!

A vidis munkáid közül melyik jelentette a legnehezebb és a legkönnyebb feladatot?
A karakteresebb játékosokat könnyebb megrajzolni, tehát Marco Caneira vagy Tóth Balázs tartozott az egyszerűbbek közé. A fiatalabbak kicsit nehezebbek, kevesebb olyan részlet adott az arcukon, amit ki lehet emelni, jól meg lehet fogni, tehát talán Kovács István adta a legtöbb munkát. 

Saját műveid közül mi az, amire a legbüszkébb vagy, amiről úgy érzed, nagyon jól sikerült?
Van több kedvencem is, de amikor megnézem a régebbi munkáimat, mindig észreveszem, hogy ma hogyan tudnám még jobban megcsinálni, úgyhogy azzal a közhellyel válaszolnék, hogy a legelégedettebb mindig a következő feladattal vagyok.   

Klubunk ingyenes tavaszi magazinja még beszerezhető a Piac téri VidiShopban! Amennyiben a kiadványban található kódfejtő játékot helyesen oldják meg, letölthetik Németh Gyula egyik vidis munkáját!