Mitring István 1990-1996 között (majd 1997-'98-ban) volt a Videoton FC első számú kapusa, mint oly sokan, Burcsa Győzőtől kapta meg a lehetőséget a bizonyításra 21 évesen. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy az utolsó Fradi elleni fehérvári győzelem kezdő sípszója előtt már ő kapta a Nemzeti Sport által adományozott Háda József-díjat, vagyis ő lett az 1993-as év legjobb magyar kapusa. A Fradi ellen nem csak győzelemben, de számos döntetlenben és egy 4-0-ás zakóban is volt része, egy valami azonban állandó volt ezeken a meccseken: a felfokozott idegállapot és a sok néző. Interjú.

A '90-es évek elején a Ferencváros fehérvári szereplései nem ritkán 15-20 ezer nézőt jelentettek a Sóstói Stadionban. Milyen érzés volt pályára lépni ezeken a mérkőzéseken?

Olyan hangulatú mérkőzések, mint a Ferencváros ellen voltak anno, az én karrierem során is ritkaságszámba mentek, akár a fehérvári, akár a budapesti meccseket nézzük. Köszönhető volt ez elsősorban a két hangos szurkolótábornak és a nagy számú nézőseregnek. Mindig nagyon parázs csatákat vívtunk, azóta persze lettek jó barátaim az akkori ferencvárosi játékosok közül. Akárcsak most, akkoriban is kuriózum és egyben óriási teljesítmény volt a Fradit legyőzni. Bízom benne, hogy ez most is sikerül a Vidinek.

	1995-'96-os csapatkép, alulról a második sor bal szélén Mitring István

Milyen csapat volt az akkori Vidi a kapuból nézve?

Nagyon fajsúlyos társaság volt, remek egyéniségekkel, akik húzták a csapatot. Jómagam is Burcsa Győző edzősége alatt kerültem a kezdőbe nagyon fiatalon. Ha a neveket nézzük, az derül ki, hogy a rutin és a fiatalok nagyon jól voltak elosztva, egy megfelelő elegy volt ahhoz, hogy jó csapat alakuljon ki. Igaz ez főleg arra a gárdára, akivel sikerült '93-ban győzni a Fradi ellen. Talán többre volt hivatott az a társaság, mint amit produkálni tudott, mentségünkre legyen, hogy sokáig nem tudtunk sajnos együtt játszani.

Hogy ment a védés a Fradi ellen, spannolta a helyzet, vagy inkább bénította?

Mindig felfokozottan készültem ezekre a megmérettetésekre, nagyon szerettem is ezeket a helyzeteket. A mai napig azt tanítom a kapusaimnak a Puskás Akadémián, hogy ha valaki ellen, akkor a Fradi ellen - abban a semmihez sem hasonlítható közegben - egyszerűen képtelenség rosszul védeni. Persze vannak negatív példák, hiszen mi is kaptunk ki 4-0-ra az Üllői úton, de azért általánosságban elmondható, hogy nehéz ellenük rosszul védeni. Akinél mégis így alakul, az nem biztos, hogy oda való.

Egy rövid siófoki, majd pécsi kitérő után a Vidiből igazolt Finnországba, mégpedig 7 évre, ami nagyon hosszú idő egy másik országban. Megérte? Mit kapott északi rokonainktól, és miért döntött úgy, hogy hazajön?

Nem volt egy rövid időszak valóban, ennek megfelelően befolyásolta is az életemet. Verebes József edzősége idején kerültem ki a kapuból az 1997-'98-as bajnokság szünetében, akkor jött a váltás, és úgy érzem, hogy megtaláltam ott a számításomat. Nagyon sok pozitív tapasztalatot gyűjtöttem, és a finn kultúrának köszönhetően egy erős szemléletváltás is bekövetkezett nálam, amit egyébként azt hiszem, mindenki elmondhat magáról, aki hosszabb ideig külföldön élt. Nagyon örültem, hogy megadatott a külföldi szereplés lehetősége, még akkor is, ha nem a világ legjobb bajnokságába kerültem. Nem szerettünk volna letelepedni, tervben volt a hazaköltözés, és végül a gyerekek iskoláztatása miatt is, 7 év után, 35 évesen jött el ez az idő.

Jelenleg Felcsúton dolgozik, fiatal kapusokat edz. Hogy érzi ott magát?

A kapusedzőség régóta a terveim között szerepelt, ezért is tettem le még külföldön az edzői diplomákat. Az utolsó két évben már Finnországban is edzősködtem, majd a fehérvári utánpótlásban, végül Felcsúton dolgoztam és dolgozom. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen körülmények között és egy ilyen akadémián dolgozhatok. A legnagyobb örömömre a Puskás Akadémia együttműködésben van a Videoton FC-vel, így kapcsolatban lehetek azokkal - akár a mi generációnkból, akár a fiatalabbak közül - akik szintén az utánpótlásban dolgoznak.

Foto:pfla.hu

Vannak edzői ambíciói magasabb szinten is?

Csapatedző semmi esetre sem szeretnék lenni, kapusedzőként kívánok a jövőben is dolgozni, és arra koncentrálni, hogy a gyerekek minél inkább fejlődjenek. Tavaly télen volt felkérésem az NB I-ből, de határozottan nemet tudtam mondani, annak ellenére, hogy természetesen hízelgő ajánlat volt.

Mit vár a vasárnapi rangadótól?

Mint piros-kék lelkületű ember, mindenféleképpen győzelmet várok. Nagy tippelő ugyan nem vagyok, de ha számszerűsíteni kell a győzelmet, akkor 2-1-et mondok.
 

	Szavazzon a Vidi-mezre a SportTV mezszépségversenyén az alábbi linkre kattintva!