A hazai 5-1-es sikert követően akár mindenki elkönyvelhette volna a sima továbbjutást. Szerencsére Paulo Sousa ezt másképp gondolta, és csapatával ugyanolyan komolyan készült a mérkőzésre, mintha nem lett volna négygólos előnyünk.

Talán ennek is köszönhető az, hogy már a mérkőzés 11. percében megszereztük a bajnokságban második helyen álló ETO otthonában a vezetést, méghozzá a Perke becenévre hallgató Milan Perics találatával. A télen Kaposvárról érkező támadónak ez volt az első gólja a Vidiben. (Az NB II-es csapatban már szerzett két gólt, két bajnoki mérkőzésen). Ki kell emelnünk Mitrovicsot is, aki Perics fejére varázsolta a labdát. Középpályásunk immár sokadszorra adott gólpasszt valamelyik támadónknak ebben az idényben.

Ezt követően főleg a mezőnyjáték dominált, ügyeltünk, hogy megőrizzük a vezetésünket, valamint a biztos előny tudatában Paulo Sousa már pihentetni kezdte néhány kulcsjátékosunkat a vasárnapi Szuperrangadóra. Így lehetőséget kaphattak azok a játékosok is, akik eddig kevesebbet játszottak a tétmérkőzéseken: pályára lépett Tóth Balázs helyett Hector, Gyurcsó helyett Margitics, majd nem sokkal a vége előtt Vinícius helyett Apostolopoulos is. Az ETO néhány alkalommal végigvezetett egy-két támadást, de a végén valami mindig hiányzott ahhoz, hogy bevegyék Tujvel kapuját. Ahogy Pintér Attila fogalmazott: volt helyzete az ETO-nak, de nem annyi, hogy csapatunk továbbjutása veszélyben forgott volna. Így végül teljesen megérdemelten nyertünk ismét, és jutottunk a legjobb négy közé a Magyar Kupában.