Szolnoki Roland hosszú sérülés után, egy hete játszott újra bajnoki mérkőzést az NB II-ben, szerdán pedig a Győr ellen lépett pályára a Magyar Kupában.

- Kívülről úgy tűnt, hogy főleg az első félidőben teljesen egyenrangú ellenfelei voltatok az NB I egyik legjobb csapatának. Te a pályáról hogy láttad mindezt?
Úgy léptünk pályára, hogy nyerni akarunk. Tudtuk, hogy ellenfelünk remek formában van, azonban mi is egységesek voltunk. Az első 45 percben két hatalmas helyzetünk is volt, amit ha sikerült volna gólra váltanunk, akkor teljesen másképp alakulhatott volna a találkozó. Jellemző volt a mérkőzésre, hogy nekünk egy percen belül kétszer is a kapufáról kifelé pattant a labda, míg az ETO egy ritkán látható, szerencsés góllal szerezte meg a vezetést, hiszen a kapufáról a vetődő kapusunk hátára, onnan pedig a hálóba pattant a labda. A vereség ellenére azt kell mondanom, le a kalappal a csapat előtt, mindenki odatette magát, és egymásért is küzdöttünk a pályán. Büszke vagyok a csapatra!

- Hosszú kihagyás után léptél pályára múlt héten Baján az NB II-ben, szerdán pedig a Magyar Kupában. Hogy van a lábad, hogy bírja a terhelést?
Így van, nagyon örülök, hogy mindkét mérkőzésen játszhattam 60-60 percet. A bokám szerencsére nem fáj, azonban a combjaimon érzem a terhelést. A félidőben szóltam is Hartyáni Gabi bá'nak, hogy a 60. perc körül majd cserét kérek. Egyelőre ennyi terhelést bír a lábam, azonban ilyen hosszú kihagyás után teljesen normális. Utol kell még érnem magam erőnlétileg, ezért mindent meg is teszek edzéseken. Bízom benne, hogy hamarosan ismét jó kondiban leszek, és már végig fogok tudni játszani 90 percet.