A XXI. század első évtizedének közepén ritka vendég volt a székesfehérvári futballista a magyar válogatott öltözőjében. A 2004-es „dömpingben” Herczegfalvi Zoltán, Tóth Balázs és Kriston Attila, majd a következő esztendőben Koller Ákos és Sitku Illés viselhette a címeres mezt, de stabil csapattaggá egyikük sem tudott válni. (Tóth Balázs „kakukktojás” a felsorolásban, hiszen több mint 30 válogatottsággal büszkélkedhet, de ezek döntő többségén már „légiósként” játszott.)

Sitku „Béla” 2005. december 19-én, a legendás, Antigua és Barbuda elleni meccsen volt válogatott – utána azonban hosszú csend.

Bozsik Péter, Várhidi Péter nem, Erwin Koeman pedig sokáig nem válogatott Székesfehérvárról, pedig közben volt egy kupagyőztes csapatunk is… A jeget 2009. őszén Horváth Gábor törte meg, Kispera a Mezey-éra első válogatottja. Ahogy fejlődött, érett a csapat, úgy hívta fel magára egyre több futballistánk a szövetségi kapitány figyelmét. Horváth Gábor mellett feltétlenül említendő Nagy Dániel, Sebők Zsolt és Farkas Balázs is. Mindhármukra igaz, hogy folyamatos, jó teljesítményükkel kiérdemelték a válogatottságot, ám egy-egy váratlan, szerencsétlen sérülés „nem engedte”, hogy pályára is lépjenek. (A trióból Farkas Balázs korábban játszhatott a nemzeti csapatban, négyszeres válogatott.)

Egervári Sándor kinevezése – 2010 nyarán – bizonyos szempontból fordulatot hozott. A junior válogatottal világbajnoki bronzérmet nyert szakember elődjénél sokkal bátrabban hívott meg fiatal, a magyar bajnokságban futballozó játékosokat – így került képbe Lipták Zoltán, Lázár Pál, és Elek Ákos is, valamint a tavasszal biztonsági tartaléknak meghívott, korábban 12 válogatott meccsen játszó Vaskó Tamás is.

Elek (még Koemannál) 2010. június 5-én Rotterdamban Hollandia, Lipták 2010. augusztus 11-én a Wembleyben Anglia, Lázár 2010. szeptember 3-án Stockholmban Svédország ellen mutatkozott be a felnőtt válogatottban.

Ez utóbbi találkozón, mindhárman pályára léptek, azaz három Videoton-futballista szerepelt a magyar válogatottban. Hasonlóra előtte több mint negyedszázada, 1984. augusztus 21-én, a Népstadionban Svájc ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen akadt példa. A szövetségi kapitány, dr. Mezey György volt…
A mexikói világbajnokság egy hónappal később kezdődő selejtezőire készülő csapatban Disztl Péter harmadszor, Disztl László másodszor, Csuhay József pedig hatodszor volt válogatott. Érdekesség, hogy három hónappal korábban, 1984. május 23-án, éppen Székesfehérváron, a Sóstói Stadionban, a Norvégia elleni, gólnélküli meccsen négy Videoton ász kapott helyet dr. Mezey György csapatában: a két Disztl fivér akkor debütált, Csuhay ötödször volt válogatott (de ő is Mezey doktornál mutatkozott be a legjobbak között), míg a címeres mezt huszonkettedszer magára öltő Csongrádi Ferenc már igazán rutinosnak mondhatta magát.

A legutóbbi három és fél év, a Mezey-éra válogatottjait lajstromozva, nem feledkezhetünk meg az utánpótlás-válogatottakról sem, hiszen Lázár és Elek, valamint Présinger Ádám, Szakály Dénes, Farkas II Balázs, Lencse László, vagy Gosztonyi András is a Videoton FC felnőtt keretének tagjaként játszott az U21-es válogatottban.