dr. Mezey György: „A valamikori, sikeres futball időkben, ha a csapat idegenben egy pontot szerzett, azt jó eredménynek tartották. Irreális elvárás, hogy ennek a Videtonnak mindenkor és mindenhol győznie kell, méghozzá nem is akármilyen játékkal. Ez lebeg a levegőben, s ennek fényében a mai küzdelmes, a talajviszonyok miatt a szinte lehetetlen folyamatos játék utáni döntetlen sokaknak csalódást okozott. Ezzel én nem értek egyet. Nyilván nem vagyok elégedett, de elfogadom, hogy így történt – ez a Vasas életre-halálra, a kiesés ellen játszott. Egy ilyen „megkapom a labdát és előre vágom” stíllusban játszó gárdával szemben a kombinatív, gyors játék lett volna megoldás, ám az, a Fáy utcai görönyös talajon lehetetlen volt. Nem panaszkodom, és nem a pálya minőségét okolom az elmaradt győzelemért, csak a tényeket mondom. Az is tény, hogy a játékosok többsége nem tudta felvenni azt a ritmust, ami ma a Vasas ellen szükséges lett volna, vagyis ugyanabban a játékos stílusban igyekeztek megoldani a feladatokat, mintha a legjobb időben, a legjobb formában és a legjobb pályán játszottak volna. Különösen jól látszott ez André Alvesen. Egyetlen olyan játkos akadt, aki maximálisan küzdött és minden helyzetből igyekezett a lehető legtöbbet kihozni: Elek Ákos. A tanulságokat le kell vonjuk, hiszen az elkövetkezendő hetekben az időjárási-, és talajviszonyok sokat nem változnak, márpedig számunkra igen fontos mékrőzések következnek. Nem bántom a csapatot, mert a hősiesen bekkelő Vasassal szemben az utolsó húsz percben szinte mindent megpróbáltak. Ma ennyire futotta.”

Komjáti András: „Örülök annak, hogy az első mérkőzésen egy nagyon komoly csapat ellen egy pontot tudtunk szerezni. Ez mindenképpen adhat egy lökést a csapatnak, amely hozzásegíthet minket ahhoz, hogy elmozduljunk a mélypontról, ahová tavaly ősszel kerültünk. Remélem, hogy hitet és önbizalmat ad ez az egy pont és elindulunk előre! Küzdelmes mérkőzést vívtunk, mind a két együttes jó iramban játszott, úgy érzem, igazságos volt a pontosztozkodás.”