Az edzőnek mentálisan kell felkészültnek lennie.

Két negyvenéves edző, akik nem is olyan régen még maguk is játékosként élték át az edzőtáborok eseményeit. Hogyan emlékeznek vissza azokra az időkre, illetve hogyan értékelik ma az ilyen jellegű programokat? „A legnagyobb különbség a felelősség”, szögezte le rögtön Bódog Tamás. „Játékosként egyetlen feladatunk az volt, hogy az edzéseken részt vegyünk és a lehető legjobb tudásunk szerint elvégezzük azt a munkát, amit az edző előírt a számunkra. Vagyis, elég volt fittnek maradni és jól teljesíteni. Edzőként viszont jóval több dolga van az embernek, sok mindenre oda kell figyelni.”
„A játékosoktól egy hosszabb edzőtábor fizikai felkészültséget igényel, az edzőtől viszont elsősorban mentálisat. Tíz nap alatt sok edzés és mérkőzés szerepel a programban, amelyet a vezetőedző utasításai alapján, de nekünk kell „lezongoráznunk” és mindent úgy alakítani, hogy az a játékosoknak a lehető legjobb legyen. Az edzőtáborokban elvégzett munka amúgy igen sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ma már inkább játékközpontú a felkészülés, vagyis a taktikára nagyobb hangsúly esik, mint az edzések mennyiségére”, tette hozzá Bekő Balázs.

Hogy dr. Mezey György segítői hány edzőtáborban vettek részt játékos korukban, még sosem számolták össze, vélhetően azonban nem kis számról van szó. Ennek megfelelően, rengeteg az emlék, amiket időnként fel is elevenítenek. Bódog Tamásnak is sok minden eszébe jutott, amikor kiderült, hogy az idei edzőtábor színhelye az a Chiclana de la Frontera lesz, ahol nagyjából tíz évvel ezelőtt, még a Mainz játékosaként járt, sőt még ugyanabban a szállodában is van most a csapat székhelye, ahol annak idején ők is laktak. A Balaton-parti egy hét alatt rendezett duatlon is felidézett benne emlékeket, hiszen az Ulm csapatával egy ausztriai edzőtábor idején ők is tartottak versenyt, csak nem duatlont, hanem triatlont. A csatát természetesen pályaedzőnk nyerte. Bekő Balázs legszívesebben a Parmalat cég által szervezett tornákra emlékszik vissza. „Ezekre azokat a csapatokat hívták meg, akiket a Parmalat támogatott. Így aztán, a Videoton Parmalat játékosaként lehetőségem volt olyan együttesek ellen pályára lépni, mint a KEK döntős Parma, a brazil focit uraló Palmeiras, vagy az orosz Szpartak Moszkva, illetve a Benfica. Játszott ezeken a tornákon Roberto Carlos, Joao Pinto, vagy Sztoicskov. A nagy élmények mellett nyilván őriz az ember sok apró, vicces történetet is”, mesélte Balázs.

	Bódog Tamás mindig szerette az edzőtáborokat.

Azt mondják, kevés olyan játékos akad, aki szereti az edzőtáborokat, hiszen hosszú időre szakítja el őket a családjuktól. Ugyan egyéne válogatja, ki mennyire tudja feldolgozni ezt és a hosszú összezártságot, abban többnyire megegyeznek a mi játékosaink is, hogy egy szükséges rosszról van szó. „Valóban ez is egyfajta megközelítése a felvetett kérdésnek, de profi játékosok tisztában vannak vele, hogy a cél érdekében mindent meg kell tenniük, s ebbe a hosszabb edzőtáborokban való részvételt is bele kell érteni. Én azon kevesek közé tartozom, akik játékosként is szerették ezeket az egyhetes-tíz napos összetartásokat”, vallotta be Bódog Tamás. „Ilyenkor az embernek semmi más dolga nincs, csak a focira koncentrálni, hiszen minden egyéb feltételről gondoskodnak körülötte. Másfelől – ugyan sok szabadidőnk nincs – de mégis csak eljuthat az ember olyan helyekre, ahová vagy nem tudna, vagy magától nem menne. Az edzőtábor lényege, hogy nagyobb terhelést kapjanak a játékosok, de azért a pihenésre, feltöltődésre is van lehetőség, hiszen két edzés között úszhatnak, sétálhatnak, aludhatnak, vagy más módon is kikapcsolódhatnak.”