„Írjál arról, miért volt jó 2010-ben a Vidinél dolgozni”, kaptam az utasítást a honlap főszerkesztőjétől a minap. Amikor aztán nekiültem, hogy megalkossam a „házi dolgozatomat”, rájöttem, nem is annyira egyszerű megfogalmazni ezt, hiszen rengeteg jó élményem van.
Dr. Mezey György közvetlen munkatársaként, a csapat tagjaival napi kapcsolatban állóként, a háttérben, a nyilvánosság számára az ismeretlenség ködébe burkolózva, nem utolsósorban pedig nőként dolgozni a futball nagyon is férfias világában nem mindig könnyű. Lehet, hogy egy egész könyvet meg tudnék tölteni.
Ám kétszáz oldal helyett, most néhány sorom van minderre, hát próbáljuk meg sorra venni az idei történéseket. Részt vettem két edzőtáborban, ahonnan igyekeztem naponta, érdekességekkel fűszerezve tudósítani a honlap olvasóit. Elkísértem a csapatot az összes mérkőzésre és jó néhány összetartásra, amelyekről újabb beszámolók, játékosinterjúk és edzői értékelések születtek. A csapat sajtófőnökeként igyekeztem segíteni az írott és az elektronikus média munkatársainak, megszerveztem számos interjút és forgatást, koordináltam a játékosok különböző rendezvényeken történő megjelenését, ideértve a szurkolói klubot is, ahol próbáltam mindig figyelembe venni a vendégek személyére vonatkozó kéréseket. Igaz, Márk? A külföldi játékosok „anyjaként”, kolléganőm segítségével, elintéztem jó pár kérelmet, beadványt, regisztrációt, családegyesítést, sőt még egy komplett szülést is. Többük egyébként nemes egyszerűséggel valóban csak „Mother”-nek titulál, bár lassan a korkülönbség okán is megtehetik ezt. TMS menedzserként pedig bebarangoltam a nemzetközi igazolások minden zegzugát a FIFA rendszerében. Végül, de nem utolsósorban, az idén is rengeteget tanultam a futballról dr. Mezey Györgytől - tessék bátran szakmai dolgokra gondolni-, aki szerint egyre jobb leszek, s már-már többet tudok egyes edzőknél… :)).
Azt hiszem ennyi, s akkor még nem szóltam a rengeteg értekezletről, egyeztetésről, a hazai mérkőzéseken végzett munkámról, no és a „back office” csapatépítő tréningjeiről, meg arról, hogy a családommal is sikerült átlag heti egy napot eltöltenem. Magyarul, az idén sem unatkoztam, Persze a látszat néha csalt, s időnként úgy tűnt, mintha munka helyett bizonyos közösségi portálon lógtam volna. De higgyék el, ez nem így volt! Összességében, a magam részéről csak azt mondhatom: 2010-ben is imádtam a Videotonnál dolgozni!

Schmidt Bea