Boldogan ünnepelhette születésnapját Lipták Zoltán: a 26. életévét pénteken betöltő védő mind klubjában, mind a válogatottban sikeres őszt tudhat maga mögött. Noha hasonló folytatásban reménykedik, még nem tudja, hogy tavasszal is Székesfehérváron futballozik-e. Ha igen, feltett szándéka, hogy a nyáron aranyéremmel a zsebében búcsúzik a Videotontól.

- Isten éltesse! Pénteken már nehezebben kelt ki az ágyból, mint csütörtökön?
Nem vettem észre magamon az öregedés jeleit, szerintem nem is nézek ki huszonötnél többnek... - jelezte Lipták Zoltán, hogy a csontjaihoz hasonlóan a humora sem kopott meg. - Biztosan eljön az az idő, amikor már nehezebben szedem össze magam, de - lekopogom - egyelőre fitt vagyok. Sőt ha rajtam múlna, már most mennék futballozni.
- Mi tartja vissza?
Az például, hogy a legnagyobb bánatomra nincs edzés. Tehetetlenségemben csak járkálok fel és alá a szobában... A múlt szombati évadzáró ebéd után elköszöntünk egymástól, legközelebb január tizedikén találkozunk. Hosszú, túl hoszszú lesz nekem a téli szünet, nem szeretem, ha ennyi idő telik el futball nélkül. Igaz, Mezey György a lelkünkre kötötte, hogy négy-öt nap után kezdjünk el mocorogni, mert az első foglalkozáson mindjárt belecsapunk a közepébe.
- A mocorgás mit takar az ön esetében? 
Biciklizés, kocogás, kondizás. És ha összejön, akkor teremfoci.
- Nem tiltották meg? 
Nem szóltak, hogy nem lehet. Azért vigyázok, persze, mégiscsak furán venné ki magát, ha a szünetben sérülnék meg. Mindent elkövetek, hogy makkegészségesen kezdjem a felkészülést - amelyet annak ellenére rettentően várok már, hogy a vezetőedzőnk figyelmeztetett minket: úgy költözünk fel egy hétre Mátraházára, hogy labdát nem is viszünk magunkkal.
- Meglehet, azért sem, mert egy rossz passz után legurulna a hegyről...
Legalább pluszmunka gyanánt utána lehetne szaladni.
- Beszéljünk komolyan: volt már olyan remek idénye, mint az őszi?
Valóban kijelenthetem, hogy jól sikerült, maximálisan mégsem vagyok elégedett.
A válogatottal mesésen alakult, ám a Videoton kapcsán nem minden fenékig tejfel: sajnos nem mindig tudtam olyan teljesítményt nyújtani, amilyet elvárok magamtól.
Bizony, akadt egy-két meccs, amelyen hibáztam, hol nem voltam elég fegyelmezett, hol koncentrációs gonddal küszködtem.
- Van rá magyarázata?
Az elméletem így szól: a kettős terhelést nehezebben viseltem. Mert tavasszal mi volt? Semmi. Akkor még nem szerepeltem a válogatottban, sokan azt sem tudták, ki az a Lipták Zoltán, legfeljebb azt látták, hogy ott az a magas srác hátul, aki elrugdossa a labdákat. Augusztusban viszont az a megtiszteltetés ért, hogy bemutatkozhattam a nemzeti együttesben, és mivel azóta is tagja vagyok, a korábbinál nagyobb figyelem irányul rám. Ezzel együtt az elvárás is nőtt velem szemben, és időre volt szükségem, amíg hozzászoktam. De gond egy szál se, mert egyfelől túl vagyok rajta, másfelől annál nagyobb bajom sose legyen, mint hogy a klubomban és a válogatottban egyidejűleg kell helytállnom.
- Ki lesz a bajnok?
Nem tudom.
- Sejtése csak van.
Ne lepődjön meg, de a Vidire tippelek. Hétpontos előnyre tettünk szert, ráadásul érettebbek vagyunk, mint egy éve voltunk. Azt már tudjuk, milyen az, ha az ember elveszíti az aranyérmet, bízom benne, hogy a tavasz végén azt is megtapasztaljuk, milyen érzés megnyerni.
- Kissé óvatosan fogalmaz. Netán tart valamelyik vetélytárstól?
A múltban nemegyszer kiderült, a Debrecent és a Ferencvárost sohasem szabad leírni, azt meg éppen az őszi szezon bizonyította, hogy a Kaposvár és a ZTE mire képes. Ettől függetlenül nem félek egyik riválistól sem. j Ami pedig az óvatosságot illeti: ha hét körrel a vége előtt vezetnénk hét ponttal, azt mondanám, ezt a versenyt már csak mi bukhatjuk el, csakhogy tizennégy forduló van még hátra. Ha ne adj Isten kétszer kikapunk, szinte már oda az előnyünk, tehát jobban tesszük, ha nem iszunk előre a medve bőrére.
- Mennyivel csökkenti a bajnokság végi pezsgőzés esélyét, hogy André Alves minden bizonnyal klubot vált a télen?
Fogalmazhatunk úgy is, hogy tizennégy gól távozik. André kiemelkedően játszott, szerintem minden szempontból a csúcson van, mikor igazoljon neves csapathoz, ha nem most?! A hiányát alighanem megérezzük, de hogy egy közhellyel éljek: pótolhatatlan ember nincs. A keretünk egyébként sem szűkölködik jó csatárokban, és ha esetleg még erősítünk ezen a poszton, ezt a gondot is megoldottnak tekinthetjük.
- Mondják, nemcsak a brazil támadó, ön is másutt folytathatja.
Jól mondják. Már a nyáron volt lehetőségem rá, hogy légiósnak álljak, az Anglia elleni mérkőzés után a szigetországból kerestek, ám a megállapodás akkor nem jött létre.
Talán majd most, hiszen amióta válogatott lettem, nőtt az érdeklődés irántam. Habár, hogy őszinte legyek, kicsi a valószínűsége annak, hogy az otthon, Salgótarjánban töltött ünnepek után nem Székesfehérvárra térek vissza, mivel érvényes szerződésű játékosként sokba kerülnék az esetleges vevőnek. Egy biztos, nem rajtam múlik.
- Mezey Györggyel értekezett már ez ügyben?
A mester azt szeretné, hogy maradjak. Véleményéttermészetesen respektálom, hovatovább az is vonzó számomra, hogy a nyáron arannyal a zsebemben búcsúzzak a Videotontól.
- A Magyar Kupa-győzteseket megillető medáliára gondol?
A bajnokságért járó éremre céloztam, de most, hogy mondja, eszembe jutott: több zsebem van.

A válogatott hatása
Lipták Zoltán külföldi esélyeiről menedzserét, Vörösbaranyi Józsefet is megkérdeztük: "Kétségtelenül jótékonyan hatott, hogy Lipták Zoli bemutatkozhatott a válogatottban, ráadásul mindjárt az első meccsén, Angliában remek teljesítményt nyújtott. Kérője így hát akad, de a Videoton kérését, mely szerint a klub csak a nyáron engedné el, teljes mértékben akceptáljuk, vagyis addig nem téma az eladása, amíg a fehérvári klub- és szakvezetőség nem bólint rá.
Azzal azért ugyancsak nem árt tisztában lenni, hogy a nemzetközi piac szereplői nem kapkodnak két kézzel a magyar labdarúgók után, de látjuk is, nem igazol félévente féltucatnyi honi futballista külföldre. Mégis úgy gondolom, valami fejlődés azért elindult a magyar labdarúgásban, jó irányba haladunk. A Videoton védője szíve szerint Angliában folytatná, nem is reménytelen a helyzet, de a német és az olasz vonal is él. Ha a Videotonnál úgy döntenek, mehet, mi azon leszünk, hogy a lehető legjobb helyre kerüljön."

Amikor Lipták Zoltánt arra kértük, elevenítse fel az elmúlt fél év számára legszebb pillanatát, nem kért gondolkodási időt.
"Augusztus tizenegyedike, London! - vágta rá. - Az angolok elleni felkészülési mérkőzésen viselhettem először a válogatott mezét, és az élményt csak fokozta, hogy a Wembleyben, világsztárok ellen léphettem pályára. Noha kettő egyre kikaptunk, és Wayne Rooney akkorát rúgott a lábamba, hogy cserét kellett kérnem, az az este mindent visz. Annak különösen örülök, hogy a jelek szerint éltem a lehetőséggel, hiszen a szövetségi kapitány, Egervári Sándor azóta is számol velem. Tudom, hogy odébb van még március vége, de egyre többet gondolok a hollandok elleni Európa-bajnoki selejtezőre - legalább annyit, mint a Vasas elleni szezonnyitóra. Csak játsszunk már végre!"

(forrás: Nemzeti Sport, 2010. december 11.)