1993. november 27-én győztük le legutóbb a Sóstói Stadionban a Ferencvárost. Tizenhét évvel az emlékezetes siker után elevenítettük fel a győzelmet a csapat akkori edzőjével, Hartyáni Gáborral.

"Emlékszem, nem jó előjelekkel vártuk a találkozót, hiszen két vesztes mérkőzéssel a hátunk mögött fogadtuk a Ferencvárost. Csepelen 2-1-re kaptunk ki, egy héttel a Ferencváros meccs előtt pedig Békéscsabán szenvedtünk súlyos, 5-0-ás vereséget. Talán ezeknek a vereségeknek is köszönhető volt, hogy míg egy évvel korábban 18.000 néző volt kíváncsi a Videoton - Ferencváros mérkőzésre, addig 1993. novemberében talán 6000 néző látogatott csak ki Sóstóra. Játékosaim önbizalma a két vereség ellenére is rendben volt, ebben talán az is közrejátszott, hogy az utolsó hazai meccsünket - az még ha jól emlékszem október végén volt - az abban az évben az első osztályban bemutatkozó Tiber Krisztián góljával megnyertük 1-0-ra az Újpest ellen. A mérkőzés hasonlóan kezdődött, mint az egy évvel korábbi Videoton - Ferencváros találkozó, a vendégek ugyanis már a mérkőzés elején megszerezték a vezetést. Ezúttal azonban az első fővárosi gólt nem követte újabb, sőt szinte a középkezdés után sikerült is egyenlítenie Horváth Ferinek. A Tiber-Horváth-Takács támadósorunk többször zavarba tudta hozni a vendégek védelmét, és a második félidőben Horváth újabb két gólt szerzett, és így 3-1-re nyertünk."

"Megmondom őszintén, hogy az egy évvel korábbi Videoton - Ferencváros meccs számomra sokkal emlékezetesebb volt. Akkor is télen fogadtuk a zöld-fehéreket - 1992. november 21-én - és tömött lelátók előtt került megrendezésre a találkozó. További érdekesség, hogy a Fradi-meccs előtt - akárcsak 1993-ban - szintén a Csepellel és a Békéscsabával játszottunk bajnokit, előbbitől itthon kikaptunk 1-0-ra, míg a "Viharsarokban" 2-2-es döntetlent értünk el. Számunkra nagyon rosszul kezdődött a meccs, hiszen a 20. percben már két góllal vezetett a Ferencváros, Lipcsei például a vezető gól megszerzése előtt körülbelül 30-40 métert vezette úgy a labdát, hogy nem sikerült szerelnünk. A félidőben csak annyit mondtam a játékosaimnak, hogy fizikálisan jobbak vagyunk ellenfelünknél. Támadjunk bátran és akarjunk gólt szerezni.
Csodálatos, felemelő 4 percet produkált a csapatom a második félidőben. Horváth Feri az 58. percben szépített, egy rá jellemző, tipikus "horváthferis" góllal. A szépítés után azonnal pályára küldtem Földes Pistát, mert ő képes volt a kapu előtt folyamatosan zavart okozni. A 61. percben a csupa-szív Németh Zoli egyenlített egy szögletet követően, majd a középkezdés után fél perccel Horváth Feri megszerezte a győztes gólt. Leírhatatlan érzés volt ahogy percek alatt megfordította a csapat a mérkőzés eredményét! Szenzációs hangulat uralkodott a stadionban, hatalmas győzelem volt. Külön említést érdemel Horváth Ferenc, aki egy év alatt 5 gólt lőtt a Ferencvárosnak."