Bár a találkozó első percében a Vasas ráijesztett a mieinkre, Hrepka óriási helyzetből forgácsolta a keresztlécen, az utána következő szűk kilencven percben egyetlen csapat volt csak a pályán: a Videoton.
Dr. Mezey György két ravasz, sőt az elmúlt hetekben látott Vidihez képest váratlan húzása nagyon bejött. Sokkal lendületesebb volt a középpályás játék, több labdát kaptak a támadók is, ennek következtében futószalagon alakultak ki a helyzetek. Az első félidőben ezek még kimaradtak, a szünetben azt írhattuk volna, hogy minden jó, csak gól kellene – azután a fordulás után tíz álomperc következett, Alves, Elek és Vujovics három gólja fölényessé tette csapatunk sikerét.
A masszív előny megszerzése után sem állt le a támadógépezet, továbbra is rengeteg helyzetet dolgoztak ki játékosaink – ebben főszerepet vállalt a nagyon aktív, lendületes Nagy Dani -, de úgy fair, ha elismerjük, a mezőny egyik legjobbja Végh Zoltán, a Vasas veterán kapusa volt, aki mindent védett, amit lehetett – néha még annál is többet.
Lehetett volna ez háromnál jóval több is, de ne legyünk telhetetlenek. A csapat visszatért abba a kerékvágásba, ahol a szurkolók látni szeretnék: eredményesen, látványosan, jól futballozott.

A részletekért olvassa el online tudósításunkat!