Honlapunk – miközben természetesen gratulál a három kitűnő sportember eredményéhez – büszkén teszi közzé a győztes, Németh Csaba beszámolóját, és a fényképeket:
„Az idei évben is kitettek magukért az olasz versenyrendezők. A tavalyi évhez képest alaposan megemelték a távot és a szintkülönbséget, és még az utolsó napon is változtattak az útvonalon az aktuális hóhelyzet miatt. A péntek éjféli rajtot több mint tíz nemzet 500 terepfutója várta, miközben a telihold fénye hangulatosan és egyben romantikusan világította meg a környező több ezer méter magas sziklás hegycsúcsokat. A rajtot követően egy nagyjából 10 fős bollyal haladtam az élen, míg végre úgy 12 km megtétele után rátértünk az első meredek emelkedőre. Itt hamar az élre álltam és végig komoly tempót futva, értem az első komolyabb emelkedő tetejére. (1200m-2450m) Örömmel tapasztaltam, hogy vetélytársaim fokozatosan leszakadtak, és egy 5-6 perces előre tettem szert. Sajnos a lejtős részeken hamar megközelítettek, majd utol is értek, köszönhetően az öngyilkos lejtő futásuknak, illetve a lámpám gyengécske fényerejének. De nem itt dől el a verseny, hiszen még csak 30 kilométer körül jártunk. Újabb emelkedő, itt elhúzok a többiektől, majd lejtő és ők lassan utóérnek megint. Kimerítő türelemjáték, de lassan már jön a hajnal, ami az én malmomra hajtja a vizet. 42.kilométernél lekapcsolom a lámpámat, frissítek a második frissítő ponton és a hajnal első fénysugaraival megerősítve erősebb tempóra váltok. Az ellenfeleimnek innentől már nincs esélye. Minden egyes métert megfutok, két 2200 méteres hágón át folyamatosan növelem az előnyöm. De most a lejtős részeken is jobban haladok, a jó látásnak köszönhetően pontosan, hiba nélkül futok. Automatizálódik a mozgásforma, röpülnek az órák. Mint egy tökéletes gép, úgy haladok. Az agyam folyamatosan felismeri és feldolgozza az úton található milliónyi kőakadályt és tökéletes paranccsal irányítja a lábam. Csodálatosan működik ilyenkor az emberi szervezet… Már csak 16km, majd 10 és 5 kilométer a végéig. Az utolsó tíz kilométeren már végig látni és hallani a célt. De, hosszú még az út odáig! Pszichésen ez a rész nagyon nehéz, de csak legyőzöm magamban a sietséget és a türelem diadalmaskodik. Az utolsó kilométeren kerékpáros felvezető kísér be a jégstadionban található célba. A célegyenesben pedig a két lányom, Csenge és Luca is csatlakozik hozzám. Kezünkben magyar lobogót tartva a közönség vastapsától kísérve érkezünk célba. Egy magyar apa és a két leánya. Fantasztikus érzés magyarként nyerni itt, és felemelő fogadni az őszinte gratulációkat. Harmadik győzelmemmel, amit ezen a versenyen arattam, lassan kiérdemlem, hogy a helyi olaszok a Dolomitok királyként emlegetnek…”

Lavarado Ultratrail futóverseny (Olaszország, Auronzo di Cadore). A táv 90 km (szint +-5000 méter)
1. Németh Csaba
…
9. Karlowits-Juhász Tamás
10. Lőrincz Olivér