Honlapunk megkereste Völgyi Szabolcsot, aki az egyik vezetője volt annak a 20-25 fős csapatnak, mely hétfőn este indult Székesfehérvárról a borsodi községbe.

- Honnan jött az ötlet, hogy az RBD és a VBKE szervezett formában segítsen az árvíz elleni védekezésben az ország másik felében?

Néhány szurkolótársunk már szombat este elutazott a környékre, hogy segítsenek a gátakon, és ők jelezték felénk, hogy napról napra rosszabb a helyzet, és próbáljunk meg mozgósítani minél több embert és utazzunk oda mi is segíteni.

- Milyen munkálatokban tudtatok segíteni az ott élőknek?

Elsősorban munkás kézre volt szükség, így hát riadóláncban értesítette egymást az RBD tagsága, és pár órán belül csapatunk már készen is állt az indulásra. Sajnos a legnagyobb problémánk az volt, hogy hogyan jutunk el az árvíz sújtotta területre, mivel buszt senkitől nem tudtunk szerezni. Órákon át már-már kilátástalannak tűnt a helyzetünk, amikor az RBD vezetése végre sikeresen elérte a Videoton FC vezetőit, akik gondolkodás nélkül, térítésmentesen biztosították számunkra a szükséges buszt. Ezúton is köszönjük a Klub segítségét, amely nélkül nem jutottunk volna el Borsodba.

A nap folyamán számtalan telefonálást követően, helyi kisvállalkozók felajánlásából sikerült gyűjtenünk 200 kg kenyeret a Petkó és Nefelejcs pékségekből, 100 kg száraz tésztát a Cerbonától illetve a SmartSol Kft-től 1.000 üveg ásványvizet és konzerveket. Ennek az elszállításához, a teherautót is ők biztosították.
A munkavégzéshez a Csavar-Akku Kft. biztosított első szóra 60 pár kesztyűt. Őket is mindenképpen köszönet illeti meg.

Egész napos szervezést követően, 19 órakor indultunk a buszpályaudvarról, akkor még Bőcs úticéllal. A legbiztosabb információt a helyi polgármesterektől tudtuk beszerezni, akikkel folyamatos telefonos kapcsolatban voltunk és vagyunk is.
Pestet elhagyva élő adásban jelentkeztünk be a Class FM rádió esti műsorába Csiszár Jenőhöz, ahol köszönetet mondtunk a Videoton FC-nek a segítségért. Az adást követően csapatunkat a rádióhallgatók megválasztották, a „nap királyának”.
Úticélunkat Bőcsöt időközben körbezárta a víz, így megkértek bennünket, hogy a buszt illetve a szállítmányt Sajóládon, a szomszédos faluban pakoljuk le. Akkor még senki nem gondolta, hogy itt fogunk emberfeletti harcot folytatni az éjszaka folyamán.
A leszállított segélytől a jegyző asszony könnyekre fakadt, hiszen óriási szükség van az ivóvízre, mivel a kutak többsége fertőzött az árvíztől, és a járványok már terjednek a térségben. A mi szállítmányunk volt az egyetlen, ami a településre eljutott.
Várva a traktort, ami átvitt volna Bőcsre minket, jött a hír, hogy a víz betört több helyen a faluba.


Gondolkodás nélkül vetettük bele magunkat a munkába, hiszen kétségbeesés, és fejetlenség volt tapasztalható mindenhol. Csapatunkat kettéosztottuk, 10-12 ember megállás nélkül pakolta a homokot a zsákokba, a csoport másik fele pedig irányította a védekezést, koordinálta az embereket, illetve a zsákokat cipelte a gátakra a folyamatosan emelkedő, néhol derékig érő vízben.
Eleinte házról házra zajlott a védekezés, de pár óra múltán, a víz óriási mértékű emelkedése miatt már az életet és az értékeket mentettük. Emberfeletti erővel, de körbefóliáztunk illetve zsákoltunk több mint húsz házat, amit sikerült megmentenünk az árvíztől. Többször merültünk el a szennyes vízben, de az emberek egymást segítve dolgozták végig az éjszakát. Sok helyi lakos kétségbeesetten könyörgött, hogy ne hagyjuk magukra, és mi kitartottunk, majd reggel elcsigázottan, de meghatódva fogadtuk a köszönő szavakat illetve kézfogásokat. Fáradtan, koszosan értünk haza, de megígértük, hogy még visszamegyünk.

Klubunk valamennyi szurkolójára nagyon büszke, hiszen a drukkerek ismét bebizonyították, hogy nem csak futballmeccsen alkotnak igazi egységet, hanem az élet minden területén.