- Mindenféleképpen hasznos volt ez a lehetőség, hiszen sokat javult az állapotom, emellett pedig sok olyanra is felhívták a figyelmünket, amelyek a későbbiek során fontosak lehetnek a jó állapot megőrzéséhez – kezdte Farkas II Balázs. - Rengeteg koordinációs, stabilizációs gyakorlatot végeztünk az egy hétben, hiszen minden nap speciális feladatok tömkelegét csináltuk reggel 9-től délután 5-ig forgószínpad jellegűen, kisebb megszakításokkal. Emellett különböző típusú masszázsokat kaptunk és többek között aqua-joggingon is részt vettünk. Összességében minden nap annyi terhelést kaptunk, mint egy átlagos edzésen, figyelembe véve persze azt, hogy a sérült testrészek kevésbé legyenek igénybe véve.Vajon milyen szakmai következtetéseket vont le az egy hét folyamán, s mi az, amit hasznosítani lehet majd az itthoni rehabilitációs munka során dr. Kator Miklós?- Két okból kifolyólag választottuk az ulmi központot: egyrészt ott létezik egy szervezett, órarendszerű beosztásban működő program, amely az előírt rehabilitációs tervnek megfelelően segíti elő a játékos sérülés utáni javulását – ilyen Magyarországon nincs -, másfelől Európában a németeket tartjuk a legjobbnak ezen a téren, s mivel Bódog Tamásnak megvolt az ulmi kapcsolata, ezért választottuk ezt a várost. Nyilván csodákat ez a rendszer sem tud tenni, főleg egy hét alatt nem, viszont olyan „vágányra” állítja a játékost, amely számára a legmegfelelőbb. Szakmai szempontból leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy akár technikában, akár eljárásban létezik-e ott valami olyasmi, ami az itthoni ellátáshoz képest más, vagy nálunk nem létezik? Olyan masszázs, manuálterápiás, illetve streching technikákat és fizikai aktivítás technikákat láttunk, amelyek a gyógytornász és a személyi edző tevékenységi területei között van. Ezeket maguk a sportolók is elsajátították, így itthon tovább tudják gyakorolni őket. Végül, de nem utolsósorban igen fontos tapasztalat, hogy Németországban sokkal személyre szabottabb a diagnosztizálás és állapotfelmérés, míg nálunk inkább a „tömegszerű” ellátás a jellemző. Nekünk is egyénre szabottabban kell gondolkoznunk és kevésbé uniformizáltan.Természetesen, mint azt dr. Mezey György is megerősítette, a hosszú távú cél az, hogy a nálunk dolgozó szakemberek a rehabilitáció terén is előrelépjenek egy európai stílusú, magas szintű szakmai ellátás felé. Mindezek okán minden bizonnyal lesz még folytatása a továbbképzésnek.