- Tíz éves koromban, az Úttörőház csapatában kezdtemfocizni, amelyben a város ügyesebb gyerekeit gyűjtötte össze Farkas Józsibácsi, az akkori igazgató. Jól játszottunk, bejutottunk az iskolás országosdöntőbe is. Ifistaként már a Fehérvári Honvéd együttesében kergettem a labdát,majd következett a Petőfi, amely a tanács megye I-es csapata volt. Az együttest, amely toronymagasan vezette a bajnokságot, azidény kellős közepén oszlatták fel, mert a tanács anyagilag nem tudta továbbtámogatni. Fisterék azonban tovább folytatták a küzdelmeket, bár eredményeiketa továbbiakban nem vették figyelembe. Fél évvel később hét játékostársávalegyütt az NB-II-es Vadásztölténygyári Vasasban, a Videoton elődjében kaptaklehetőséget.- Abban az időben még a nagyon hangulatos Berényi úti pályánfolytak a mérkőzések, rengeteg drukkerrel. Talán hihetetlennek tűnik, de annakidején akár 10-15 ezer néző is kijött egy derbire. Emlékszem, jegenyefákszegélyezték a pályát, s még azokon is fürtökben lógtak az emberek. Bár mostlenne annyi néző! Kik játszottak az akkori csapatban? A teljesség igényenélkül: Varga, Bognár Feri, Dérfalvi, Horváth Lajos, Németh Lajos, IspaicsTibi, Szentes Jani, Szőke Miki. Nagyon jó kis csapatunk volt, akikkel a klubfennállásának addigi legjobb eredményét harcoltuk ki.Ezt követően jöttek a katonaévek Fister Ferenc számára,amelyet végül nem töltött ki, mert a Budapesti Vasas jelentkezett érte, s ő nemmondott nemet. Egészen 1969-ig játszott a fővárosi egyesületben, ahol pályájacsúcsára ért. Nehezen szakadt el Fehérvártól, hiszen nagyon szerették őt acsapattársak és a szurkolók is. Sok mindent nyert persze a Vasassal, többekközött onnan lett válogatott.- Összesen ugyan csak egyszer vehettem fel a címeres mezt,1965. szeptemberében az Ausztria elleni VB selejtezőn, de az olimpiaicsapatban, illetve a B válogatottban többször is játszottam. A mai napigsajnálom, hogy az 1966-os VB-re nem jutottam el. Benne voltam az utazó keretbenés minden esélyem megvolt arra is, hogy pályára lépjek. Ám az élet közbeszólt:az utolsó, Fradi elleni mérkőzésen elszakadt a térdszalagom... Jellemző, hogy ezaz egyetlen komoly sérülés ért a pályafutásom során, az is egy csapattársammaltörtént összerúgásból származott. Még ma is megvan az újságcikk, amelyben az osztrákszövetségi kapitány azt nyilatkozott, ha Matesz Imre és Fister Ferenc nálukjátszott volna, másként alakult volna a végeredmény. A középpályás emlékeiközül előkerültek még a dél-amerikai tornák: öt alkalommal fordult meg Chilébena Vasassal, ahonnan egy Hexagonal és egy Octogonal torna győzelemmel tértekhaza. Emellé jött még két bajnoki cím: 1965-ben és 1966-ban - utóbbit úgynyerték, hogy egyszer sem kaptak ki - és egy Közép-Európa Kupa, no meg számoskisebb torna. - Szerettem volna játékvezetőként folytatni, miután az aktívsportolást befejeztem, de Mészöly Kálmán és Farkas János - barátaim éscsapattársaim - addig unszoltak, amíg inkább az edzőire iratkoztam be. Azonbansosem lett belőlem edző, de nem is baj. Mivel mindig is játékos párti voltam,nem tudtam volna olyan fegyelmet tartani, amit egy edzőnek meg kell követeljena játékosaitól. Így aztán Fehérvárra visszatérve édesapám kocsmájában dolgoztamegészen nyugdíjba vonulásomig.  Fister Ferenc ma közel hetven éves, de még mindig rúgja a labdát különbözőöregfiúk csapatokban és amikor csak teheti, kijár a Vidi mérkőzéseire. Játékosmúltját és tapasztalatait játékos-megfigyelőként igyekszik kamatoztatni az FCFehérvárnál, miközben töretlenül hisz abban, hogy jönnek még szép idők. Csaktürelmesen ki kell várni. Névjegy: Név: Fister Ferenc Születési hely, idő: Székesfehérvár, 1940. február 23. Posztja, Videotonos mezszáma: középpályás Klubjai: 1959-1962 Videoton   1963-1969 Vasas   1970-1973 Ganz Mávag NB-I-es mérkőzéseinek száma: 180 NB-I-es góljainak száma: 30 Válogatottságok: 1