Futballistatalán nem is kívánhat szebb búcsút: annak a stadionnak a gyepén állt aravatal, amely az életét jelentette, amelyben a legnagyobb sikereketérte el – még akkor is, amikor éppen nem a Videoton valamely csapatát,hanem a Siófoki Bányászt dirigálta.Rengetegbarát, tisztelő jött el, hogy elköszönjön Miklós bátyánktól – valóban ateljesség igénye nélkül, itt volt a Vidi hajdani aranycsapata, a kétDisztl, Szabó, Csongrádi, Horváth Gábor, aztán Kelecsényi LajostólSzalmássy Tamáson keresztül Kű Lajosig a hajdani játszótársak, asiófokiak Horváth Károllyal, Tieber Lászlóval, Bódi Zoltánnal, atanítványok közül Bekő Balázsék, az egykori vezetők közül Brávácz Ottó,Illés János, Nemes Ferenc, az MLSZ alelnöke, a megyei szövetség elnöke– megannyi könnyes szemmel emlékező.SzőkeMiklóst a Fehérvár FC, a Siófoki Bányász, a MÁV Előre, és a FejérMegyei Labdarúgó-szövetség is saját halottjának tekintette. Dehalálával, sokkal többeket ért veszteség, futballunk pótolhatatlanlegendája távozott.