Az RBD 1992 telén alakult meg, a csoport, aB-közép akkori helyén, a déli kanyarban bontott zászlót. A törzshely azévek során változott - a rendezõk utasítása szerint -, de immár öt éve,tehát 1995 áprilisa óta, a felezõvonalnál, az F-szektorban tanyázunk,csakúgy, mint elõdeink a legendás UEFA-kupa menetelés idején. Azalapító tagok célkitûzése nem lehetett más, mint az imádott csapatunk,a Videoton FC Fehérvár támogatása egy jól megszervezett szurkolóicsoport által, valamint a szurkolás egységesebbé tétele a stadiononbelül. Már akkor a Magyarországon is egyre inkább meghonosodó ultrastílust próbáltuk követni, az évek folyamán pedig egyértelmûvé vált,hogy a szemléletünk, a mentalitásunk, a habitusunk, révén ultracsoportnak valhattuk magunkat, és valljuk napjainkban is.Az alapítótagok tagsági kártyákat is bocsátottak ki, melyekbõl 500 darab el isfogyott. A szurkolás a B-közepes szintrõl elmozdult, hiszen az akkordivatos pénztárszalag, konfetti és petárda mellett egyre gyakrabbankerült bevetésre füstbomba és rudas zászló is, igaz eléggé esetlegesalapon. A festett és nem túl szép zászlókat, pedig felváltották azigényesebb varrott drapériák. Bár ezen a téren akkoriban még elég nagyvolt az összevisszaság - csakúgy, mint majdnem mindenhol hazánkban -,hiszen szinte bárki kirakhatott valamit. Szervezetten utaztunk azidegenbeli meccsekre, valamint készültek új ajándéktárgyak is: sapkák,sálak egyoldalas, kötött piros-kék alapon sárga betûk. Egyszóvalelindult egy fejlõdés, melyet jelentõsen megakasztott csapatunknak az1993-94-es és az 1994-95-ös bajnoki szezonokban nyújtott gyengeteljesítménye. A létszám jelentõsen visszaesett, az alapító tagoklelkesedése csökkent és ezzel együtt a szurkolás színvonala is romlott.Azállóvizet az RBD keretein belül 1995 tavaszán megalakult Rosso AzzurróFanatici mozgatta meg. Új nóták, füstbombák, görögtüzek használatában,az idegenbeli utazások szervezésében mutatkozott meg ekkor azelõrelépés.Baráti kapcsolataink kialakulása is, illetveújraélesztése is erre az idõre datálható, jelenleg a debreceni, adiõsgyõri és a váci szurkolókkal állunk jó kapcsolatban. A diósgyõripiros-fehérekkel a 90-es évek elején jó kapcsolat alakult ki, majd aborsodiak kiesése után évekig nem találkozott egymással a két brigád.1996 tavaszán a RAF részérõl megtörtént a kapcsolatfelvétel, és mégakkor ellátogattunk a másik mérkõzésére is. A sors úgy hozta, hogycsapatunknak ismét osztályozót kellett játszania, hogy helyét alegjobbak között megtartsa, és az ellenfél éppen a Diósgyõri FC lett.Az elsõ, székesfehérvári találkozón a pályán feszült légkör, idegeshangulat uralkodott, ami nem ragadt át az ultrákra, akik végigsportszerûen bíztatták csapatukat. A visszavágóra 100-an utaztunk el, akezdéskor fehér csíkokat húztunk ki, és néhány rudas zászlótlengettünk, majd a mérkõzés folyamán végig (a hosszabbítás miatt 120percig) mások által is elismerten magas színvonalon, látványosanhajszoltuk a VIDI-t a "gyõzelembe". Néhány hazai radikális nehezentûrte, hogy hosszú idõ után megint nem sikerült nekik a feljutás, ésennek hangot is adott, de komolyabb atrocitás nem ért minket. Egymáselleni mérkõzéseink baráti légkörûek, a profik mérkõzése elõtt, halehetõség van rá beiktatunk egy szurkolói focit is a miskolciultrákkal. 1997 novemberében az RBD ötödik születésnapján éppen aDiósgyõrrel játszott a Videoton Székesfehérváron, a vendégek egykiírással kedveskedtek nekünk: "RBD! Boldog születésnapot!". A tavasziutolsó fordulóban Miskolcon együtt ünnepeltünk velük, õk csapatukszereplésének, mi pedig az osztályozós hely elérésének örültünk nagyon.A következõ idényben, 1998 októberében az RBD készített egy üzenetet azakkor 3. helyen álló Diósgyõrnek: "DFC, legyetek bajnokok!"Adebreceni piros-fehérekkel is a 90-es évek közepe óta ápolunk jóviszonyt, ami fõleg az egymás elleni mérkõzéseken mutatkozik megDebrecenben és Fehérváron egyaránt. 1998 õszén 50 fõvel képviseltettükmagunkat a Hajdúság fõvárosában, ahol a Lokisták egy szimpatikusüzenetet feszítettek ki monumentális füstölésük elõtt: "Fehérvár aVidié, tudjuk, de a csapatát meghódítjuk!" Szinte semelyikDebrecen-Gázszer mérkõzésen nem felejtkeznek el rólunk, mint ahogy a"gyász napján", 1999. Június 16-án sem, amikor a DVSC kétgólos gyõzelmeesetén maradhatott volna elsõ osztályban a Videoton, utaltak is rá akövetkezõ üzenettel: "Mentsük meg a Vidit!". A váciakkal az évekfolyamán fokozatosan lett egyre jobb és jobb a kapcsolatunk, mára õketis "teljes értékû" barátnak tekintjük. Tõlük is érkezett szívetmelengetõ kiírás, mégpedig 1999 tavaszán, néhány fordulóval a bajnokságvége elõtt: "RBD és Vidi! Nélkületek ez a bajnokság nem lenne profi,úgyhogy mindent bele!" Sajnos ez sem, és a kitartó szurkolásunk semmentette meg a Vidit a kiséstõl! Meg kell még említeni a Kiskunhalasonfunkcionáló Blue Territorry csoportját, akik szintén több mérkõzésünkönsegítettek minket szurkolásukkal, de velük egy pont után megszakadt akapcsolat.Ellenségeink a gyõri, az angyalföldi, a nyíregyházi, apécsi, a szombathelyi, mobok. Nem szimpatizálunk a többi pestitársasággal sem (Kispest, Újpest, FTC), valamint a zalaegerszegiekkelsem, de elsõsorban a fentebb említett öt csapat elleni mérkõzések elõttés után forró a hangulat a stadionban és annak környékén.Az 1990-esévek közepén koreográfiáról még nem nagyon beszélhetünk, mindössze egyhamvába holt kísérletet tudunk felmutatni az 1995-96-os szezonban aKispest ellen vívott mérkõzésen. Ezen tavasszal készítettük el elsõ kétkiírásunkat: elõször a nyitófordulóban a visszatérõ támadónknak, TakácsLajosnak: "Taki, Te ide mindig hazajössz!", majd a csapat távozócsatárának, Horváth Ferencnek, aki az RBD egyik kedvence volt: "HorváthFeri köszönjük, örökre a szívünkbe zártunk!"- szövegû kiírás az utolsófordulóban volt olvasható Zuglóban.