Lassan egy évtizede már, hogy minden idők legjobb fehérvári balhátvédje megvált a Videotontól – 1998 augusztusában lett az agárdi Gázszer FC szakmai igazgatója, majd a következő idényben marketing-vezetője. Ha a kétezres években nem is volt „hivatalos” funkciója az élvonalbeli futballban, a labdarúgástól soha nem szakadt el, Fejér megyei csapatoknál edzősködött, illetve gyerekekkel is foglalkozott. No, és azt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, hogy értő szeretettel egyengette fia, a „Kispera”, az ifjabbik Horváth Gábor útját örökös kedvenc csapatában, a Vidiben.- Hogyan került az évtizedes vargabetű után újra, a Sóstói stadionba?+ Doktor Mezey György keresett meg, és ajánlotta, jöjjek, segítsem a munkáját, vegyek részt én is a fehérvári klub talpra állításában. Régi a kapcsolatunk, jól ismerjük egymást, hiszen én voltam hajdanán a Mezey György edzette Vidi csapatkapitánya, sőt szerepelhettem nála 1985-ben a magyar B-válogatottban is.- A Horváth család élete bizonyos szempontból a nyilvánosság előtt zajlik, hiszen manapság újra van Horváth Gábor nevű védője a fehérvári csapatnak. De, mit kell tudni a család többi tagjáról?+ Azt, hogy bizony már büszke nagypapa vagyok, Anita lányom három gyönyörű unokával ajándékozott meg bennünket.- Az évek múlására az egyik legjobb „gyógyszert” az álmok jelentik. Vannak még álmai a futballal kapcsolatban?+ Azt gondolom, valamennyiünknek, akik sikereket értünk el a Videotonnal, népszerűek voltunk a városban, az az álmunk, hogy újra erős legyen a fehérvári labdarúgás, és a szurkolók megtöltsék a tribünöket. Nekem ez „dupla” vágyam, hiszen nem csak egykori játékosként, de apaként is azt szeretném, ha Gábor fiam legalább annyit kapna a futballtól, amennyit én kaptam. Utána meg, jöhet a többi, remélem, lekörözi majd az apját!