Íme a (be)írása:"Kicsit késtünk, így már ment a meccs mikor helyet tudtunk foglalni a fedett lelátó D szektorában, de még be sem értünk a fiamnak már tátva maradt a szája a látványtól és az RBD-sek hangjától, dobjától, már a kapuban megjegyezte, hogy "Apa ez nem olyan meccs, mint amit eddíg néztünk" (Az edzőmeccseken kint voltunk, hogy felkészítsem a főműsorra). Majd miután már ültünk a fiam többször rázendített a HAJRÁ FEHÉRVÁR, HAJRÁ VIDI rigmusokra, amit nagyon élvezett, főleg mikor egy csendesebb időszakban elkiabálta magát, majd a szemben lévő RBD-s csapat a fiam kiabálása után rázendített, fiam meg volt győződve, hogy neki kontráznak (-tok) ezálltal még nagyobb lett számára az élmény, sőt még engem is folyamatosan buzdított, hogy "Apa te is kiabáld már a HAJRÁ VIDIT!":-) - nem vagyok egy hangos szurkoló:-)Na a lényeg, köszönöm mindenkinek aki ott volt (csapat, RBD, és az összes szurkoló) és kisebb, nagyobb szerepet játszott abban, hogy a fiamnak olyan mély és pozitív benyomást okozott élete első bajnoki mérkőzése, hogy éjjel álmában többször felkiabált, hogy "HAJRÁ" és már most várja a következő meccset!"HAJRÁ VIDI!