- Álmomban sem gondoltam volna, hogy mi érjük el a magyar labdarúgás utolsó nagy sikerét azzal, hogy az UEFA-Kupa döntőjéig menetelünk. - mondta mosolyogva Szabó József, a Videoton egykori kiváló csatára. - Mi mindig csak egyetlen meccsben gondolkodtunk, nem terveztünk előre. Nem voltunk nagy hagyományokkal rendelkező csapat, ahol előre ki lehetett volna jelenteni, hogy a nyolc közé jutunk, vagy akár döntőt kell játszanunk. Evés közben jött meg az étvágy, és élveztük ezt a szituációt. Egyébként a felkészülésünk is jól sikerült. Az UEFA előtt az Intertoto-kupát veretlenül nyertük, majd egy spanyolországi tornáról is sikerrel tértünk haza, onnan, ahol a Zaragoza mellett egy uruguay-i és egy chile-i csapat volt az ellenfelünk. - Gondolom, az Ön számára különösen kedves az UEFA-ezüst, hiszen a csapat sikere mellett egyéni érdemeket is szerzett: hét találattal gólkirály lett… - Így igaz. A menetelés őszi idénye jobban sikerült, az első három fordulóban szinte minden mérkőzésen sikerült betalálnom az ellenfelek hálójába. Az, hogy tulajdonképpen egy jugoszláv játékossal, Basticcsal megosztva lettem gólkirály, nem von le semmit a siker értékéből. - Miben rejlett az eredményesség, mi volt a siker titka? - Ez a gárda nagybetűs CSAPAT volt. Már két-három éve együtt játszottunk, összeszokott együttes volt, tudtunk egymásért küzdeni, és nem utolsó sorban jó közösséget alkottunk. Az egyéni siker is a csapatra vezethető vissza. Kellettek a társak. Itt kiemelném a tragikus körülmények között elhunyt Májer Lajost, akinek a góljaim 50-60 százalékát köszönhetem, hiszen többnyire az ő beadásaiból voltam eredményes. - Ha készít egy számvetést az utóbbi húsz évről, milyen következtetésre jut? A kupasiker milyen hatással volt a pályafutására? - Sajnos nem befolyásolta. Akkor, 1985-ben nagyon sok "kérőm" volt. Rengeteget beszélgettem menedzserekkel, klubok képviselőivel. Mehettem volna Spanyolországba, Angliába, Ausztriába, de a Vidinél nem volt létfontosságú, hogy eladjanak, tehát nem engedtek el. Magyarországon akkor még más rendszer uralkodott a labdarúgásban. Egy évvel később aztán sérülten kaptam egy lehetőséget, Görögországban játszottam, de ez az időszak nem tartozott a jó szériáim közé, egy évből hét hónapot sérült voltam. - Hogy érzi, a közeljövőben valaha meg tudja ismételni a Videoton sikerét magyar labdarúgó csapat? - Ki merem jelenteni, hogy nem. A magyar labdarúgást nem tartom alkalmasnak arra, hogy a következő tíz évben valamely nemzetközi kupa döntőjébe kerüljön. - Az emberek értékelik a húsz évvel ezelőtti teljesítményt? - Egyértelműen értékelik. Még most is találkozom az utcán olyan emberekkel, akik megállítanak és azt mondják: "Józsi, de jó lenne, ha még most is futballoznál!". Sajnos, ez már nem igen menne… Jó érzés, hogy emlékeznek arra, hogy valamikor mi letettünk valamit a magyar, és a nemzetközi labdarúgás színpadára. - Szombaton, a május 21.-i gálán azért pályára lehet lépni… - A szombat nem az öregek mérkőzéséről kell, hogy szóljon. Emlékezni kell a húsz évvel ezelőtti dolgokra és ünnepelni kell, hogy újra együtt vagyunk. Szabó József ma a Videoton Labdarúgó Közalapítvány technikai vezetője, tehát a fehérvári utánpótlás-nevelés egyik oszlopos tagja.