A sárbogárdi születésű „Matyit”, mint a Vidi számos, vagytalán inkább számtalan legendáját a szintén a legek közé kívánkozó CsiszárIstván szúrta ki a klub számára, valamikor, a hetvenes évek legelején. Tizenhatévesen került a Sóstóra, természetesen az ifibe, de arra sem kellett sokatvárnia, hogy a fakóban, majd az NB I-es csapatban is bemutatkozhasson. Tizennyolc évesen, a Rába ETO ellen debütált az élvonalban (bár, a többiekaligha emlékeznek szívesen a meccsre, 5-0-ra nyert a Győr), méghozzá úgy, hogya balszélre küldött cingár bizonyult a Vidi támadók legjobbjának. A premierévében kilenc meccsen játszott – köztük a Tatabánya elleni 6-1-en remekül -, dea lényeg inkább az, hogy kialakult a Májer-Szabó-Tiber csatártrió: a Videotontörténetének legjobb csatársora, olyan trojka, amellyel „országosviszonylatban” sem kell szégyenkeznünk.Májer főszereplője volt az 1976-os, Üllői útiFradi-meccsnek is – annak a rosszemlékű találkozónak, amelyen Müncz játékvezető– ki tudja ma már, kinek az utasítására – elcsalta a Videoton bajnoki címét. Azamúgy kiváló sípmester kiállította a labdát elpöckölő „Matyit”…Mi volt Májer Lajos titka? Van-e egyáltalán titka azseniknek, vagy náluk a pazar, kiszámíthatatlan megoldások csak úgy jönnek,zsigerből, „séróból”? Ördögien cselezett, és annak ellenére, hogy oly távolvolt tőle a nehézsúly, mint Makó Jeruzsálemtől, a fogaikat vicsorgató védőknehezen tudták felborítani. Ha azonban ki kell emelni játékának valamelyelemét, azt citálnánk: a korszak cselgépeivel, a labdára rácsavaródribliművészekkel ellentétben, „Matyi” remekül érezte az összjátékot, előkészítőkéntis utolérhetetlennek bizonyult.Szabó József, a hajdani játékostárs ma is elérzékenyül, habarátjáról faggatjuk: „A góljaim többségét az ő beadásaiból szereztem. Tudtam,merre, mikor cselez, mikor jön a beadás, hova érkezik a labda, vagy nekem hovakell mozdulnom, hogy oda érkezzen. Szinte testvérek voltunk, nemcsak a pályán,de azon kívül is. Szenzációs futballista volt, a csapat támadójátékánakmozgatórugója. Én különösen sokat köszönhetek neki, nélküle nem lettem volnaaz, aki voltam a pályán. A sors kegyetlensége, hogy az akkori rendszer miattnem mehetett külföldre és nem vihette többre, amibe nagyon nehezen törődöttbele.”Májer Lajos – egy évtizednyi klubtagsággal a háta mögött– alapembere lett az 1984-85-ös szezonban, az UEFA-kupában menetelő Vidinek.„Matyi” kapcsán a legtöbben alkalmasint a madridi döntőre, a Bernabeustadionban lőtt győztes góljára, majd a szinte önkívületben végigsprinteltgólörömére emlékeznek, pedig „élete meccsét” ősszel, Párizsban, a PSG ellenjátszotta… Tökéletes passzt centerezett Szabó „Tyantyi” fejére, aztán a védőorra előtt húzogatva a labdát szolgálta ki a gólt rúgó Csongrádit – az a „poén”.hogya meccs kapcsán ez a felsorolás még bőven folytatható volna. A franciák ellenivisszavágón az ő góljával nyertünk, majd nagy meccsei voltak a Partizan Beogradellen is. Bár a jugók elleni párviadal Szabó Józsi „mennybemenetelét” hozta, kine emlékezne, hogy a ’Matyi” milyen gonosz gólt gurított a kivetődő kapusalatt…Tiber László, az egykori csapattárs, így emlékszik rá:„Nagyszerű játékos volt, a maga idejében Magyarországon a posztján az egyiklegjobb. Már fiatalon is jellemző volt rá a bátorsága, nem ijedt meg alegkeményebb védőtől sem. Alacsonyan volt a súlypontja, szinte lehetetlen voltfeldönteni, remekül fedezte a labdát. Ördöngösen, kiszámíthatatlanul cselezett,sokszor annyira, hogy mi sem tudtuk mi következik, mit fog csinálni. Ugyanakkorkiváló közösségi ember is volt, akit mindenki szeretett. Nem hiszem, hogylettek volna ellenségei. Meggyőződésem, hogy legalább annyira jó edző lettvolna belőle, mint amilyen játékos volt, ha nem hal meg tragikushirtelenséggel.”Kár, hogy az UEFA-kupa menetelés tulajdonképpen az őkarrierjére is pontot tett. Pedig, még csak 29 éves volt. Örökre tüske maradtbenne, hogy hiába voltak jó ajánlatai külföldről, számára a „profi karriert" azosztrák ASK Bruck és a nyugat-német TSV Straubing jelentette. 1987-ben nemkapott szerződést a Videotontól, Győrbe, az ETO-hoz került, de hamar visszatértSóstóra – itt volt itthon. 1988 nyarán, a Siófok ellen (4-3) játszotta utolsóNB I-es meccsét.Tíz évvel később aztán, örökre elment közülünk.Pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Névjegy:  Név: Májer Lajos Születési hely, idő: Sárbogárd, 1956. augusztus 24. Posztja, Videotonos mezszáma: Jobboldali támadó, 7 Klubjai: 1972-1987 Videoton SC   1987 ősz     Rába ETO   1988 tavasz Videoton SC   1988 ősz      ASK Bruck   1989 tavasz TSV Straubingen                   Velence Tours NB-I-es mérkőzéseinek száma: 305+10 NB-I-es góljainak száma: 58 Válogatottságok: 3